Realizmus: a valóságot, a látható világot szépítés vagy idealizálás nélkül ábrázoló festészet, amely a 19. század harmincas éveiben jelent meg, és a hagyományos akadémiai műfajhierarchia felbomlásához vezetett. Első képviselői és előkészítői az egyes európai országokban a zsáner- és a tájképfestészetet a magas művészet igényével művelő festők voltak. A negyvenes és ötvenes években Franciaországban a vidéki polgárság, a parasztok és a munkások ábrázolásával Courbet, Millet és Daumier társadalmi feszültségeknek is hangot adott, a radikális tartalmat új, szokatlan formai megoldásokkal juttatva kifejezésre. A hatvanas években a Párizs külkerületeiben élőket és a bohémek világát bemutató festményeivel Manet is a realizmus képviselőjének számított.

Szürrealizmus: A szürrealizmus a tudatalatti mélységekben rejtező tartalmakat próbálja felszínre hozni váratlan asszociációkkal, ezért elveti a tudat által ellenőrzőz alkotói módszereket. Egyik irányzata naturalisztikus pontossággal, másik pedig elvont formákkal ábrázol álomszerű képzeteket, abszurd víziókat. A 20. század első felében virágzott, de ma is működnek képviselői. Magyarországon főként Gulácsy Lajos művészete érintkezett a szürrealizmus problémakörével.

Trompe l’oeil:(francia) szemfényvesztés, illúzió keltés. A valósághoz megtévesztően hasonló festmény vagy ember által készített tárgy. Id. Plinius Zeuxiszról és Parrhasiosról szóló története nyomán (Naturalis historia) a festői szaktudást bizonyító mű, amely a műalkotás és a valóság határait feszegető kérdéseket vet fel.