Távoli kultúrák hatásának továbbélése

A távoli kultúrák hatása egyes művészeknél, több korszakban megjelenik, de nem válik egységes stílussá. Az 1940-50-es évek amerikai művészetére a keleti filozófia (Jackson Pollock, Mark Rothko, John Cage) hatott, például Cage a zen buddhizmus és a keleti filozófiák hatására alakította ki elképzelését, miszerint minden előadáson kívüli hangot a zenemű részévé tett, ezzel az alkotó szerepét minimálisra csökkentette. Emellett Cage a véletlen–elv alapján komponált műveinél felhasználta Ji Kingnek A változások könyvét. Georges Mathieu és Hans Hartung gesztusfestészetére a japán és kínai kalligráfiák hatottak.

A 19. század végétől a művészek nemcsak Itáliába, Rómába mentek tanulmányútra, hanem a közlekedés fejlődésével távolabbi kontinensekre is eljutottak például Gauguin Tahitiben, Matisse és Klee Afrikában járt.

Ezt a témát az 1999-2000-ben a kölni Ludwig Múzeum kiállítása mutatta be, melyen a nyugat-európai és amerikai művészek mellett hangsúlyos helyre kerültek azok az afrikai, ázsiai országokból származó művészek, akik a nyugati civilizáció világsztárjaivá váltak (Nam June Paik, Shirin Neshat).

Míg a 19. században és a 20. század első felében lassú folyamat volt – az odautazás idő-, és térigényes - más kultúrát megismerni, a sajátunkba beemelni, ma már ezt repülőgépes turistautak és az internet segítségével bármikor, bárhol megtehetjük.