Paradox módon az Európába érkező törzsi szobrok, maszkok elsősorban a 20. század festészetében éreztették hatásukat, a szobrászatban kisebb mértékben. Leginkább a tárgyak végtelenül leegyszerűsített vonalai, geometrizáltságuk hat a művészekre. Ezt megfigyelhetjük Picasso 1907-ben készült Avignoni kisasszonyok címűfestményén. A fennmaradt vázlatok bizonyítják, hogy az öt női szereplőhöz eredetileg férfiakat is tervezett Picasso. A női alakok megfestésénél a művész eltávolodik a klasszikus figurális ábrázolástól. A testeken jól érzékelhető a törzsi művészet szobrainak s ematikussága, testük geometrizálása, síkokból való felépítése. Az afrikai maszkok hatására, a szélső figurák hosszúkás arcán a szemet, szájat és az orrot határozott kontúrú síkok érzékeltetik, a frontális beállítás keveredik a profilnézettel. Picasso ennek és az ehhez hasonló képek festészeti tanulságait levonva kísérletezni kezdett, új festészeti stílust alakított ki, melyet kubizmusnak nevezünk.

Picassót 1912-ben ismét egy afrikai maszk inspirálja Gitár című plasztikájának elkészítéséhez. A maszk és a gitár témában nem egyezik, az inspiráló alkotásnak csak szerkezetét és geometrizáló formáit használta fel. A gitár síkokból felépített testéből kiálló hengerre a maszk szemei, a hangszer húrozott nyakára a maszk rovátkázott szarvai hatottak.

Matisse az 1913-ban festett felesége portréjához egy gaboni maszkot használ fel. A széken ülő hölgy úgy tűnik, mintha egy felöltöztetett szobor lenne. A maszknak nemcsak a sematikusan ábrázolt szemét, orrát, száját vette át Matisse, hanem az arc formáját és szürkésfehér színét is.

A német expresszionista festő Emil Nolde 1911-ben készült Maszkos csendéleténél a maszkokat intenzív színekkel festi meg. A profilból és frontálisan ábrázolt álarcok jellegzetes vonásait határozott, színes kontúrokkal jelzi.

A szintén expresszionista Max Pechstein csendéletének tárgyai, konkrét afrikai faszobrok. Különböző intenzitású színekkel festi meg a geometrikus formákból felépülő tárgyak legjellegzetesebb vonásait.