Kalligráfia:a távol-keleti (japán, kínai, indiai) kultúrából származó tussal festett írásjelek. Másrészt, az 1940-es évek végén kialakult absztrakt expresszionizmus egyik irányvonala, melynek képviselői a keleti írásjelek hatására hasonló kompozíciókat hoztak létre.

Kubizmus: (latin, cubus-kocka) 1907-től az 1920-as évekig tartó festészeti irányzat. Az afrikai szobrok és Paul Cézanne hatására a motívumokat nem perspektivikusan, hanem geometrikus sémákra redukálva ábrázolják. Jelentős képviselői: Pablo Picasso, Georges Braque, Juan Gris.

Orientalizmus: az orientalizmus összetett fogalom, magában foglalja a Kelettel (Oriens) való foglalkozást és kutatást, valamint azt a viszonyt is, amelyet a Nyugat (Okcidens) a Kelettel szemben kialakított. Orientalistának nevezzük azt a tudóst, aki a Kelettel foglalkozik, míg azokat a festőket, akik a Keletet ábrázolják képeiken orientalista festőknek. Az orientalizmus a képzőművészetben a 19. században Napóleon egyiptomi hadjáratával kezdődött, majd Görögország, Marokkó és Algéria gyakoroltak nagy vonzerőt a művészekre. A század második felében a gyarmati terjeszkedéssel párhuzamosan egyre több ország és kultúra vált témájává a művészeknek, és megjelentek a műfaj specialistái is. A tömegesen készített életképszerű ábrázolások mellett fontosabb volt az a hatás, amelyet a távoli kultúrák forma- és színvilága gyakorolt a nyugati művészekre, és amely a modern európai művészet kialakulásához vezetett.

sematikus ábrázolás:(görög, szkéma - vázlat) vázlatos, leegyszerűsített ábrázolás.