Akadémizmus: az antik és a reneszánsz művészet mintája nyomán a 17. századi francia akadémián a művészeti gyakorlatban és elméletileg is kidolgozott alkotási elvek alkalmazását jelenti a festészetben és a szobrászatban. Tekintve, hogy ez a hagyomány a 19. században egyre túlhaladottabbnak tűnt az azoktól eltérő elveket valló művészek számára, az „akadémikus művészet” kifejezés a megújulásra képtelen, megalkuvó művészetet is jelentette.
Art Nouveau: 1896-ban Párizsban Samuel Bing, műkereskedő, műgyűjtő, a japán metszetek népszerűsítője megalapította az Art Nouveau (új művészet) elnevezésű galériáját. Ennek nyomán az elnevezést alkalmazták Nyugat-Európában azon stílusú művekre, amelyeket Közép-Kelet Európában inkább szecessziós stílusúnak neveznek, jóllehet a franciák kezdetben az angol „Modern Style” (modern stílus) kifejezést használták.