Hollósy Simon (1857-1918): Magyar festő, a 80-as években Münchenben tanult, majd ugyanitt magániskolát nyitott. Stílusát ekkor az úgynevezett finom naturalizmus jellemzi, amelyet a francia Bastein-Lepage és a német Leibl hatására alakított ki, és amely az iskolájába járó tanítványai műveit is jellemzi. Zsánerképeket, majd a kilencvenes években történelmi képeket festett. 1896-ban többedmagával megalapította a nagybányai festőtelepet. Később szakít a csoporttal és élete hátralevő részére Técsőn telepedett le.

Rembrandt Harmensz, van Rijn (1606-1669): Holland festő. Apja, a jómódú molnár volt Leidenben, aki fiát tudományos pályára szánta, ezért a leideni latin iskolába adta és Rembrandt rövid ideig az egyetemre is járt. Csakhamar Jakob van Swanenburch műtermébe lépett be, majd 1623-ban Amszterdamban fél évig Pieter Lastmannál tanult. Azután ismét Leidenben élt, és önálló mester lett. 1631-ben Amszterdamba kötözött, ahol hamar elismert mester lett, Uylenburgh műkereskedő 1634-ben hozzáadta leányát, Saskiát. Pompás házat, gazdag műgyűjteményt szerzett. Számos megrendelését tanítványainak közreműködésével tudta kielégíteni. 1642-ben meghalt Saskia. Ettől kezdve anyagi helyzete egyre romlott, megrendelői megfogyatkoztak. 1656-ban csődbe jutott, és ezután elvonultan élt. Fia, Titus mellett házvezetőnője, Hendrickje Stoffels játszott döntő szerepet magánéletében.

Rippl-Rónai József (1861-1927): Magyar festő, grafikus, iparművész. 1884-től Münchenben tanult, majd 1887-ben Párizsba ment, ahol két évig Munkácsy Mihály segéde volt. A 80-as évek legvégén kezdett vonalas, síkszerű képeket festeni, amikor is Munkácsyval a kapcsolata megszakadt. 1892-ben Neullybe költözött, s ekkortól datálódik ún. fekete korszaka. Barátságot kötött a Nabis csoport számos tagjával, leginkább Maillollal, akinek 1899-ben megfestette az arcképét. 1900-ban tért haza, és 1902-ben szülővárosában, Kaposváron telepedett le, ahol ma emlékmúzeuma található. Második korszakában szűkebb környezetét, családtagjait festette egyre világosabb színekkel, illetve egy, a pointillizmussal kapcsolatba hozható, ún. „kukoricás” stílusban.

Ruysdael, Salomon van (1600 k. – 1670): Holland festő. Pieter de Molyn és Jan van Goyen tájképeinek hatása alatt fejlődött. 1623-ban lett a haarlemi festőcéh tagja, 1648-ban elöljárója. Folyópartot, országutat, faluszélét ábrázoló tájképeivel a „tónusos” időszak egyik legkiválóbb mestere. A budapesti Szépművészeti Múzeum tíz kiváló tájképét őrzi, ezek között az Eső utánés a Kocsma májusfávalSalomon legjelentősebb alkotásai közé tartozik. Fia, Jacob Salomon van R. (1630-1681) szintén tájképfestő volt.