A napút festője: Csontváry Kosztka Tivadar

Az iglói patikusból lett festő Csontváry valójában nem tartozott korának egyik festői tendenciájához sem, művészetében ugyan kimutathatóak a kortárs európai festészet útkeresésének irányzatai, sajátosan értelmezett plein air-ként valójában saját monumentális és vizionárius napút festészetét igyekezett kialakítani. 27 évesen, 1880-ban hallott égi szózat hatására - "Te leszel a világ legnagyobb napút festője, nagyobb Raffaelnél" - először anyagi függetlenségét teremtette meg, Hollósy Simon müncheni szabadiskolájában a természet közvetlen átélését sajátította el, amit természeti stúdiumokon keresztül továbbfejlesztve kialakította saját stílusát.

Korai képein megfigyelhető tudatos kísérletezés megmutatkozott a síkok nagyvonalú kezelésében, aprólékos vonalkázásban (Selmecbánya látképe, 1902), a természeti jelenségek dinamikájának megragadásában, épített és táji környezet összefüggéseinek vizsgálatában Ilyen a vibráló, expresszív színhasználatának kiérleléséről tanúskodó Vihar a nagy Hortobágyon (1903), illetve a vertikális szerkesztésű, mozgalmas képszövetű, expresszív erejű A Nagy-Tarpatak a Tátrában (1904-05). Nyugat-európai tanulmányútját követően Keletre, Kairóba és Jeruzsálembe utazott a festészetének kulcskérdését, a "nagy motívumot" keresve. Itt, Kairóban talált rá a színek világításbeli fokozatainak törvényére, napút festészetének alapjára. Csontváry az élő természet visszaadásán túl, az isteni teremtés megvalósulását magukon viselő emberi alkotásokat tekintette a "nagy motívum" részének. A Görög színház romjai Taorminánál és a Baalbek (1906) monumentális expresszionista korszakának lezárását jelentették. A Baalbekben Csontváry sajátosan értelmezett misztikus magyarságképének összefoglalásaként, a nemzet gyökereinek felmutatásán túl, festészetének összefoglalását adja: az ember által épített alkotás és az isteni természet, a szimbolikus áldozati kő és cédrus motívum, valamint a panoráma megragadása és a látvány naturalisztikus visszaadása egyesül.

1907-es párizsi bemutatkozását követően Libanonba utazott, ahol az elkötelezett művészsors és fájdalmas magány és meg nem értettsége tanúbizonyságaként megalkotta a mesevilágot idéző koloritú Magányos cédrus és a Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban c. képeit.