Mednyánszky László művészete

Mednyánszky festői tanulmányait Münchenben és Párizsban végezte, pontosan ismerte és beépítette művészetébe a barbizoniak naturalizmusát, a francia életkép realizmusát, ismerte a francia impresszionisták képeit is. Életművét két alapvető téma határozta meg: a Rembrandt és Salamon van Ruisdael festészetét idéző, belső tűzzel átitatott, monumentális tájábrázolások, és a társadalom peremén élő emberek bemutatása.

Munkamódszerére jellemzően egyszerre több képen dolgozott, aktuális lelkiállapotának hű képét nyújtva így képein. Művészetében búvópatakként végigvonuló motívumok, esetenként évtizedes rejtettség után bukkannak elő akár egészen eltérő tematikájú képein is. Alföldet és hegyvidéket ábrázoló tájképei ugyanúgy egy hangulat esszenciális kivonatai, mint a különös, társadalom peremén élő modelljeinek gyakran daumier-i realizmussal megfestett jellemábrázolásai. A művészetére jellemző szemlélet, hogy a világ jelenségeinek gyakran első pillantásra szemmel nem látható, belső - isteni - lényegét emelte ki, buddhista és teozófiai vallásosságával függött össze, a világot oszthatatlan egységként fogta fel.

Egész életét végigbarangolta, bejárta Magyarország és a Monarchia számos vidékét, 1885-ben részt vett az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben nevű topográfiai vállalkozásban, aminek során a teljes birodalmat 21 tájegységre bontva ismertettették írásban és metszetekkel az egyes vidékek természeti és épített értékeit, néprajzát és etnikumait. Mednyánszkyra a hét Magyarországgal foglalkozó fejezet közül a Felvidék bemutatásának grafikai munkái hárultak. Barátjával, az író Justh Zsigmonddal együtt egyfajta társadalmi elkötelezettségről is tanúbizonyságot tett a nemesi származású Mednyánszky.