A globalizáció jelentősége

A globalizáció annyit jelent, hogy elsősorban a gazdasági és politikai folyamatok nem szoríthatók többé egy-egy nemzetállam keretei közé. Ha egy nemzetközi bank vagy egy multinacionális vállalat fontos döntést hoz, hatása úgyszólván az egész világra kiterjed. Egy-egy helyi konfliktus, netán háború kezelése sohasem marad belügy, hanem egy sereg ország közös erőfeszítését teszi szükségessé. Hogy ma már nem egy ország valamelyik városában vagy falujában élünk, hanem a globális faluban (Marshall McLuhan kanadai tudós kifejezése), nagy mértékben a tele- és tömegkommunikáció fejlődésének köszönhető. A műholdas tévéközvetítések, a rádió, a hírügynökségek percek alatt mindenhová eljuttatják a híreket; a sajtó világhatalommá vált. Információs társadalomban élünk, az információt számítógépek tárolják és továbbítják, az interneten vagyis a világhálón bármilyen tudásanyag elérhető.

A határok felnyílásának s a világ kitágulásának számos pozitív hatása mellett természetesen negatív következményei is vannak. Magának a fejlődésnek a fogalma is erősen megkérdőjeleződött, ha olyan jelenségekre gondolunk, mint a globális környezetszennyeződés, a természeti erőforrások közül néhánynak az aggasztó méretű csökkenése vagy a technikai eszközök gyors cserélődésből adódó új hibaforrások, sőt katasztrófák lehetősége. A társadalmi érintkezésben távoli népcsoportok kerülnek szembe, és nem tudják feldolgozni egymás másságát; elavultnak hitt vallási, nemzeti, életmódbeli vagy kulturális problémák okoznak nehezen feloldható konfliktusokat. Az Európai Unió igyekszik azt az alapelvet képviselni, hogy az egyes tagállamok őrizzék meg nemzeti, regionális és lokális sajátosságaikat.

Művészeti stratégiák

Újságírók, a mindennapok emberei, de még szakértők vagy filozófusok is egyre többször vetik fel a kérdést, hogy azoknak az eseményeknek, termékeknek, írásoknak, műalkotásoknak a legnagyobb része, melyet művészetként tálalnak elénk, immár nem művészet, sőt a művészetnek már vége. Természetesen, a művészetnek nincs nem is lesz egyhamar vége. A művészet állandóan megújul és újradefiniálja önmagát. Fő irányait nagyon nehéz lenne előre kijelölni, mégis két fő tendencia látszik az új évszázadra kibontakozni. Az egyik a technikai, technológiai, informatikai újításokra alapozva keresi a kiutat, a másik a társadalom életébe beavatkozás új lehetőségeit kutatja. Az előbbi a digitalizált képet, a kompjúter interaktív használatát vagy magát az internetet vonja be a művészet körébe, az utóbbi inkább a közönséggel, az egyénekkel és csoportokkal való közvetlen kapcsolatteremtésben bízik (performance, helyspecifikus művek, public art, azaz közösségi térben, nyilvánosságnak szánt műalkotások).