A kecskeméti művésztelep

Kecskemét Iványi-Grünwald Béla 1909-es Kecskemétre költözésével kezdődött meg a Kecskeméti Művésztelep mintegy tíz éves első alkotói periódusa. A helyszín kiválasztásában fontos szempont volt Kecskemét aktív művészeti élete, nyitott és mecenatúrára hajlandó vezetősége és polgársága. A Nagybányáról kivált művészekhez mások is csatlakoztak, céljuk a nagybányai eredmények túlszárnyalása volt, stilizáltabb természetábrázoláson keresztül: Perlrott-Csaba Vilmos: Kecskeméti részlet. A képzőművészeti alkotóközösséghez szorosan csatlakozott három dekoratív művészeteket művelő részleg. A textíliák művészi és kereskedelmi értékének bemutatása volt az első, a magyar fazekasipar feltámasztása a második részleg feladata, s végül a grafikai osztályé mindezen törekvések elterjesztése. Fontos célként határozták meg a magyaros és nemzeti művészet létrehozását.

1911-től kecskeméti épületek díszítő munkálataiban összművészeti (Gesamkunstwerk) alkotásokat hoztak létre, a Kecskeméti Kaszinó Egyesület székházán - a főhomlokzat oromzatán az Erő, Testedzés, Tánc és Zene, Tudomány, Irodalom, Művészet freskói, a záró párkányon Kisfaludy szobraival, valamint a belső térben az Uzsonna híres pannójával. Kecskeméten az egyéni eredményeket hangsúlyozták egy közös művészi ideál ellenében. A háziipar és az iparművészet és képzőművészet összekapcsolásával Kecskemét a Körösfői-Kriesch Aladár nevével fémjelzett Gödöllői Művésztelep előfutárává vált.