Az életút alakulása a Bauhausig

Moholy-Nagy László:Konstrukció Moholy-Nagy László (Bácsborsód, 1895 – Chicago, 1946) a 20. század sokoldalú, kísérletező szellemű művészegyénisége volt. Életpályáját, miután félbehagyta a jogi egyetemet, tudatosan a művészetnek szentelte. 1919-ben Bécsbe emigrált, ahol kapcsolatba került Kassák Lajossal és a Ma című folyóirat körével. Az avantgárd örökített meg. A szigorúan szerkesztett, síkidomokból álló, kevés színnel alkotott festményeket és nyomatokat készített. Ez idő tájt közös műtermet bérelt , dadaista művészekkel. Schwitters különféle hulladékanyagokból épített, reliefszerűen domborodó„Merz-képei”, kísérletezésre indították Moholyt. A dadaisták bátor, provokatív viselkedése imponált neki. 1921-ben művészetében fordulópontot jelentett találkozása El Liszickijjel, az orosz konstruktivizmus egyik vezéralakjával. Látta Liszickij absztrakt térbeli konstrukcióit és hatására hasonló műveket kezdett készíteni. A darabokat első kiállításán, 1922-ben, a berliniDer Sturmgalériában mutatta be. A kiállítást látta Walter Gropius, aki a fiatal művészt meghívta a weimari Bauhausba tanítani. 1923-ban kezdte el a munkát a Bauhausban. Külföldi művésztársai hatására intenzíven bekapcsolódott a nemzetközi avantgárd forgatagába, és ezzel egy időben kiszakadt a Kurt Schwitters a bécsi avantgárd csoportok vonzáskörzetéből.