Internacionális stílus: nemzetközi, modern, R. Hitchcock és Ph. Johnson 1932-ben megfogalmazott elnevezése a stílusépítészet ellenében jelentkező törekvéseknek. Forrásvidékei: a mérnöképítészet, az Arts & Crafts (Művészetek és Kézművességek) az Art Nouveau absztraktabb, a geometrikus formákat inkább alkalmazó építészei: Mackintosh, O. Wagner, A. Loos, Sullivan és Wright, a holland De Stijl. A Gropius vezette Bauhaus tevékenysége, Mies van der Rohe és Le Corusier építészete jelzi markánsan a két világháború közötti modernizmus kiteljesedését. Le Corbusier 5 pontja az új építészetről (1926) összefoglalja ennek elvi lényegét. A vasbeton-váz szerkezeti előnyeit, az abból fakadó lehetőségek formai konzekvenciáit szedte pontokba: 1) az épület lábra állítható, csak a pillérek vastagságában vesz el területet; 2) az elfoglalt zöld a lapos tetőn tetőkert formájában pótolható; 3) a pillérváz tartotta lemezfödém lehetővé teszi szintenként az osztófalaknak a funkciókhoz igazodó elhelyezését, az alaprajzszervezés szabadságát; 4) a homlokzat is szabadon alakítható; 5) a homlokzatokat szalagablakok nyitják fel.