A modernizmus térnyerése

A CIRPAC magyar csoportja (Ligeti, Molnár, Fischer, Forbát Alfréd, Kósa Zoltán, Preisich Gábor, Rácz György, ifj. Dávid Károly) volt az építészeti modernitás hazai kristályosodási pontja. A Bauhaustól szociális kérdések iránti érdeklődést vették át, a szerkezetiségből fakadó formai inspirációk pedig mindenekelőtt Le Corbusier munkásságából érkeztek. Az új építészet elveinek a minimál lakásokkal épülő szociális lakásépítés bemutatására Budán a Napraforgó utcai lakótelep kiépítésével nyílt lehetőség (1919-31, ma már műemlék). A munkában a csoporttól távolálló építészek is szerepet kaptak.

Az Árkay Aladár és Bertalan tervezte Városmajori (1931-33) és Rimanóczy GyulaPasaréti rk. templomának példáin vált elfogadottá a modern stílus az egyházi építészetben. Kozma Lajosvillái a budai hegyekben, a Hofstätter Béla & Domány Ferenc tervezte Margit krt - Zárda utca sarkán álló bérháza (1937-38) a legmagasabb szinten képviseli a kiérlelt modernizmust.

A paletta széles volt, sokszínű és változatos minőségi építészet példáit találjuk országszerte: Pannonhalma bencés gimnázium, Hidasi-Kis (1940-42), Debrecen Hitelbank és bérház, Padányi Gulyás Jenő (1938). Gerlóczy Gedeon három szintet átfogó kolonnádos csendőrparancsnoksági épületet emelt Debrecenben (1929-30), 1942-44. között passzázsos, visszaugratott tetőemeletes bérházat Budapesten Petőfi Sándor-Párizsi utca sarkán. E két mű is jelezheti építészetünknek e szűk negyedévszázadában befutott útját. A háborús készülődésben már vészterhes szerephez jutottak a tervezés folyamatában légoltalmi szempontok!