Vajda Lajos (1908–1941): Festő. A két világháború közötti időszak kiemelkedő festőegyénisége. Tanulmányait részben Belgrádban és Valjevóban kezdi, ugyanis családja Szerbiában próbál letelepedni. l923-ban végleg Szentendrére költöznek, ő pedig beiratkozik a budapesti OMIKE rajziskolába.l928-l929-ben a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytat tanulmányokat, Csók Istvánnál és Vaszary Jánosnál. Az ún. "progresszív fiatal művészek" (Kepes György, Korniss Dezső, Trauner Sándor stb.) közé tartozik, akik egyszersmind Kassák Lajos Munka-körének tagjai is. Ekkoriban a cézanne-i kubizmus formavilágában alkot (Lelátás a templomdombról, 1929). l93o-tól l934-ig Vajda Párizsban tartózkodik, nagy hatással van rá barátja, a filozófus Szabó Lajos, megismeri az orosz avantgarde festészetet és filmművészetet, fotókollázsokat készít. 1934-től Szentendrén és Szigetmonostoron a népművészet, a szerb egyházművészet, a zsidó temetők motívumait gyűjtötte, de a hétköznapi élet tárgyai is használható motívumkincset nyújtottak számára (Szentendrei házak feszülettel, 1937). Motívumainak redukált kontúrrajzából, azokat egymással átfedve-átszőve építette fel tiszta felületeit (Fej házzal, 1937). Ezekkel egy időben készítette kettős arcképeit, az ikonfestészet hatását mutató önarcképeit is (Felmutató ikonos önarckép, 1936). l936-ban írja feleségének, Vajda (Richter) Júliának, hogy Kornissal "sajátos közép-kelet-európai új művészetet" akarnak kialakítani, Bartók Béla és Kodály Zoltán nyomán a magyar népművészetre alapítva. Élete végén a szürrealisztikus tárgy-asszociációkat egy expresszív, látomásos képalkotás váltotta fel (Maszk holddal, 1938), végül a fasizmus kiváltotta szorongásos életérzést apokaliptikus szörnyeket idéző rajzaiban vetítette ki (Szörny kék térben,1939).
