Funkcionalizmus: a tárgyak funkcióját, vagyis célját és használatát szem előtt tartó irányzat, amely a felhasznált anyagokat és formákat önmagunkban juttatja érvényre.

Organikus: (görög: szerves) Az élő szervezet természetességének visszaadására törekvő művészeti és építészeti irányzat.

Posztmodern: („késő modern” vagy „modern utáni”) – Vitatott terminus, a 20. század utolsó negyedében jelent meg, a mai napig tart. A hetvenes évek második felében mint a klasszikus elemek kiemelésével, kontextustól való elszakításával, a hagyományok átértékelésével jellemezhető építészeti irányzat jelent meg (későbbi fejleménye a dekonstrukció). A történelmi folyamatok (akár a modernizmus története) helyett a történelemhez való személyes viszonyt előtérbe helyező felfogás a hagyományok átértékelésével és a történelem relativizmusának felismerésével a posztmodern képzőművészet és irodalom alapjává, jellegzetességévé vált. A posztmodern egy bizonyos társadalmi változásra is felhívja a figyelmet, melyben a nemiség (gender) kérdése, a különféle módon meghatározott identitás(ok) általános kérdésekké értékelődnek, így a képzőművészetben is fontos helyet foglalnak el.

Szocreál: (szocialista realizmus) a szocialista rendszer által előírt művészeti irányzat, melyben a morális, etikai, erkölcsi, tartalmi mondanivalót közérthető formai megoldásokban fejezték ki.