Újjáépítés a második világháború után

A második világháború után nagyarányú újjáépítés kezdődött Magyarországon, ami az első időkben főleg Budapestre korlátozódott. 1945-1951 között számos középületet emeltek a háború előtti nemzetközi modernista stílusban (szakszervezeti székházak - MÉMOSZ székház, 1947-1950, Gádoros Lajos, Perényi Imre, Preisich Gábor, Szrogh György; SZOT-székház, 1950, Fischer Tibor; irodaházak - Honvédelmi Minisztérium, 1949 Szendrői Jenő és 1952 Szendrői Jenő és Lauber László; oktási és művelődési intézményeket - Művelődési Irodaház, 1949, Hegedűs Béla, Málik József, Takács Miklós; valamint rendelőintézeteket - Fehérvári úti Rendelőintézet, 1948-49, Szendrői Jenő, Lévai Andor), illetve a korábbi modernista stílusú épületeket rekonstruálták: MSZMP KB székháza, 1948, Berkhardt Ágost, Gábor László, Gádoros Lajos, ma a Magyar Országgyűlés Irodaháza). A lakásépítés inkább az 1950 utáni időszakban indult meg, korábbról jelentős a Fő utca 61. sz. pontház (1948-49, Németh Pál, Skultéty János, Szilágyi Jenő), a Lehel téri lakóépületek (1948-tól, Schall József, Piszer István) vagy a csepeli Béke téren a típuslakóház (1948, Gádoros Lajos, Schall József).