A De Stijl mozgalom Hollandiában

Az oroszországi absztrakt művészeti irányzatok kialakulásával párhuzamosan HollandiábanPiet Mondrian köré csoportosultak, a tárgyak természethű ábrázolásától elszakadni kívánó, kísérletező festészet hívei. 1917-ben Theo van Doesburg fedezte fel és értette meg elsőként Mondrian művészetét. Közösen fogalmazták meg a neoplaszticizmus eszmerendszerét, mely új valóság megalkotására vállalkozott. A fehér képsíkon végigfutó, egymást derékszögben metsző fekete vonalak – végtelenből induló, végtelenbe futó – logikai rendszert alkotnak, mely rendszer tökéletesen abszolút. A természet zöldje még a vonalakkal határolt képmezők helyét sem töltheti ki. Szigorúan véve, három tiszta szín jelenhet meg a vásznakon: kék, vörös és sárga.

Mondrian fegyelmezett alkotói stílusát társai nem folytatták. Doesburg új utakat keresett. A derékszöget helyenként hegyesszögre cserélte. Műveiben megjelenik az átló és az élére állított négyszög-motívum, mely kibillenti és mozgásba hozza Mondrian egyensúly-rendszerét.

A De Stijl művészcsoport tagjai Pieter Oud, Jacobus Johannes, Georges Vantongerloo, Gerrit Thomas Rietveld sokoldalú művészek voltak. A festészet mellé rendelt művészeti ágnak tekintették az építészetet, a grafikát és az alkalmazott művészeteket is, mint például a bútortervezést. (pl.: Rietveld széke) Közösen állítottak ki, mozgalmukról elnevezett galériájukban. A De Sijl szellemiségében készült alkotásaikról írásban is értekeztek azonos nevű folyóiratukban. Festményeik, rajzaik gyakran belső terek tapétáin, textíliák mintázatán, vagy színpadtereken éltek tovább. Igyekeztek kapcsolatot teremteni a közönséggel, kihasználva a kultúra fórumait. Érdeklődésük a mindennapok világába vezetett. Könnyen tisztítható műanyagokat, könnyű fémeket, fát használtak a háztartások számára tervezett tárgyak kivitelezésénél. Ötleteiket a tömeggyártás rendelkezésére bocsátották. Egyszerre művelték a praktikus kézműves gyakorlatot és alkottak a „magas művészet” műfajaiban.