Gresham-kör

A KÚT baráti társasága az ún. Gresham-asztal vagy Gresham-kör: Bernáth Aurél (a kör vezéregyénisége), Berény Róbert, Pátzay Pál és Szőnyi István. Ez a harmincas évek második felétől a ki nem mondottan, de ténylegesen irányító művészeti hatalom. Művészeit a nyugati polgári demokráciát tisztelő pesti polgárság és értelmiség támogatta. Elítélték a fasizmust, a polgári szabadságeszmény nevében. Hangsúlyozták modernségüket és ebben francia példákat követtek. A KÚT célja, hogy magyar legyen, de európai orientációval. Ide tartoztak néhányan a római iskolások közül, pl. Szőnyi rembrandtos, erős plaszticitást keltő fény-árnyék viszonyokkal készült munkái, ő volt a budapesti Gresham-kávéház törzsasztalának legfontosabb alkotója.

Az 1920-as Képzőművészeti Főiskolai reform a nagybányai hagyományok továbbélését biztosította, hiszen a két vezető tanáregyéniség Réti István és Glatz Oszkár lett. A Gresham-kör és a KÚT vállalják a nagybányaiságot, nem stilárisan, hanem etikailag. A nagybányaiság fogalma itt a természetelvűséget, az elvonulást, a magányos alkotói folyamatot, az ember és természet örök kapcsolatát, harmóniáját, viaskodását jelentette.

Bernáth Aurél a nonfiguratív és a szürrealista tendenciák között helyezkedett el, az avantgárd és a szocialista realizmus határmezsgyéjén, így kötötte össze a nagybányaiakat a majdani tanítványaival (a hiperrealizmus és a szürnaturalizmus képviselőivel).

Márffy Ödön, Farkas István (aki Márffyhoz áll közel, de nosztalgikusabb, szürrealisztikusabb, lásd Szirakuzai bolond, 1930), Egry József, Ferenczy Béni (szobrász) és Ferenczy Noémi (a gobelint ismét magas művészi rangra emelte) is az asztaltársasághoz tartozott.