Dinamizmus: afuturizmus kulcsfogalma. Már az 1912-es Manifesto tecnico della letteratura futurista(A futurista irodalom technikai kiáltványa), valamint az ugyanebben az évben kiadott, festők kiáltványa is említi: „dinamikus szenzációt (érzetet) kell kelteni, vagyis minden tárgynak megadni a saját ritmusát, saját irányát, saját mozgását, vagy még jobban kifejezve, a saját belső erejét.” Eredete Bergson és Nietzsche filozófiáig nyúlik vissza. Boccioni szobrászati kiáltványának (La scultura futurista, 1913) is alapja, szembeszegülve a kubizmus statikusságával. A futurizmus az élet egyetemes dinamizmusát hangsúlyozza (lsd.: A futurista festészet technikai kiáltványa, Manifesto tecnico della pittura futurista, 1910).

Intonarumori:(zajhangszerek, zajszerek) hangszerek, melyeket 1913-ban Luigi Russolo és Ugo Piatti találtak ki zaj-zene létrehozása céljából. Russolo szabadalmaztatta 1914-ben, Milánóban. 1921-ben hangzásaik szerint különböző elnevezéseket adnak a különböző hangszereknek (üvöltő, dübörgő, zörgő, pukkanó, gurgulázó, zümmögő, fütyülő, stb.) Különböző méretű dobozokból és tölcsérekből állnak. Felső részükre szerelt karral szabályozható a zaj tónusa. Hangterjedelmük legalább egy oktáv. Az eredeti hangszerek mind megsemmisültek.

Manifesztum, kiáltvány (futurista): 1909 az első manifesztum készültének időpontja. 1916-ig a futurista mozgalom több, mint ötven kiáltványt publikál, csaknem minden létező expresszív műfajra vonatkozólag: az irodalomtól a moziig; az építészettől a festészetig; a politikától a szobrászatig; a színháztól a zenéig; a dramaturgiától a táncig. A közlés gyorsasága és sűrűsége – csaknem kéthavonta egy kiáltvány – jellemzi Marinetti és a futuristák ezen kommunikációs hordozóját. Erőteljes kinyilatkoztatásokkal hirdeti ideáit, elméleteit a társadalom felé. Ez a szokatlan, figyelmet felkeltő forma az ipari forradalommal terjedt el, hogy imperatívuszokban terjessze az ideológiai, etikai és politikai szempontok szintézisét. A futurista manifesztum a futurista gyakorlatot társadalmi felelősség igényével akarja megszilárdítani. Nyelvezete tömör („szintetikus”) és meggyőző, mint a hirdetéseké. Megjelenési formái: napilapok (Le Figaro), folyóiratok (Lacerba), vagy röpcédulák, szórólapok, leporellók, melyeket több ezer példányban terjesztettek (Sintesi futurista della Guerra / A háború futurista szintézise). Minden témára kiterjedő, határozott kijelentéseinek – a tudománytól kezdve a divatig - köszönhető hatása és népszerűsége. Végkövetkeztetéseik megfellebbezhetetlenek és tömörek(„bejelentjük”, „harcolunk”, „akarjuk”); szám szerint, pontokba vannak szedve, letámadva így a megfélemlített olvasót egy sor utasítással, és saját költői akaratukhoz történő csatlakozásra késztetik. A manifesztum tartalma és újfajta, költői nyelvezete egyaránt a sebességen és a dinamizmuson alapszik (szemben a kubizmus mozdulatlanságával).

Rumorizmus, bruitizmus:az olasz eredetű kifejezések zörejzenét, zajzenét jelentenek. Intonarumori:(zajhangszerek, zajszerek - olaszul) hangszerek, melyeket 1913-ban Luigi Russolo és Ugo Piatti találtak ki zaj-zene létrehozása céljából. Russolo szabadalmaztatta 1914-ben, Milánóban. 1921-ben hangzásaik szerint különböző elnevezéseket adnak a különböző hangszereknek (üvöltő, dübörgő, zörgő, pukkanó, gurgulázó, zümmögő, fütyülő, stb.) Különböző méretű dobozokból és tölcsérekből állnak. Fölső részükre szerelt karral szabályozható a zaj tónusa. Hangterjedelmük legalább egy oktáv. Az eredeti hangszerek mind megsemmisültek.

Szimultáneizmus, szimultáneitás: már a kubistákat (Picasso, Braque) is foglalkoztatta a fogalom. Apollinaire szerint a futuristák terjesztették ki a szimultáneitás fogalmát, s sajátjukként használták a kifejezést, „mely az egymásutánisággal szemben, mintegy teljesen új alapeleme minden modern művészetnek”; képzőművészetnek, irodalomnak és zenének egyaránt. A futuristák a modern ember tudata által felfogott tapasztalatok összességét értik alatta. Robert Delaunay vonatkoztatja elsőként a fényre és színekre (L’Equipe de Cardiff, 1913).