Depero, Fortunato (1892 – 1960): A roveretói reáliskolában tanul. 1913-ban Rómában kapcsolatba lép a futuristákkal. Festészetét absztrakt dinamikus szintézis jellemzi, játékos, színes formákkal, figurákkal. 1915-ben Ballával adják ki az Univerzum futurista újrateremtését. 1915-16-tól zaj-, ill. zörejdalokat és verseket komponál, törekedve az analogikus verbalitásra. 1917-ben Caprin színes karton-, papír- és fatárgyakat készít. 1916-ban architektonikus víziókat („légi város”) tervez.1918-19-től a „mozgó”, illetve „élő kép” kerül érdeklődése középpontjába. Képi világát „mechanikus metafizikának” is nevezi. Díszleteket tervez az orosz balett számára (Plasztikus táncok; Plasztikus színház). 1919-ben saját, roveretói, ún. Művészet Házába vonul vissza, s itt belsőépítészeti, lakberendezési terveket, tárgyakat, szövésterveket, bútorokat, párnákat, játékokat stb. készít. Gazdag vizuális formavilágába természet, gép, ember, állat; kézimunka és gépi munka egyaránt megfért. 1921-22-ben a római Cabaret del Diavolo teljes berendezését készíti el. 1924-ben Milánóban egy új Mágikus színházattervez. 1925-26-ban Párizsban, 1928-30-ban New Yorkban tartózkodik, ahol grafikai és reklámterveket készít, több újságnak dolgozik.1927-ben készül a híres „csavarozott könyve”, a Depero Futurista. 1927-ben a monzai II. Nemzetközi iparművészeti biennálén; 1930-ban a Campari cég számára „reklámépítményeket” konstruál. 1929-30-ban tervezi New Yorkban az Új Bábelszíndarabot. 1929-ben ő is aláírja az aeropittura kiáltványát.1934-ben közli a Radiofonikus lírákat.

Dottori, Gerardo (1884–1977): 1906-1907-ig Milánóban dekoratőrként dolgozik. Perugiába visszatérve folytatja tanulmányait. Korai művei szimbolista tematikájúak és divizionista technikájúak. 1911-től kollektív kiállításokon szerepel. 1912-től csatlakozik a futurizmushoz. 1920-ban Perugiában megalapítja a Griffa! című folyóiratot és egyéni kiállítása nyílik a római Casa d’Arte Bragagliában. 1923-tól a római és a velencei biennálékon is szerepel. 1929-ben a futuristákkal együtt aláírja az aeropitturakiáltványát. 1926-tól 1939-ig Rómában él, ahol több olasz újságnak a szerkesztője. 1939-ben visszatér Perugiába, ahol a Képzőművészeti Akadémián tanít 1967-ig (1940-től 1947-ig igazgató). Termékeny festő. 1941-ben megírja az Umbriai aeropittura futurista kiáltványát.

Marinetti, Filippo Tommaso (1876–1944): francia jezsuita iskolában tanul. Párizsban érettségizik 1894-ben, majd családjával Milánóba költözik. Jogi diplomát szerez Genovában 1899-ben. Első irodalmi sikerét egy szabad-versének köszönheti. 1902-ben franciául közli első könyvét, Le Conquete des Etoilescímmel. 1905-ben folyóiratot alapít Poesiacímmel. 1909-ben közli a Le Figaro-ban a Futurizmus kiáltványát, majd hamarosan publikálja az Első futurista politikai kiáltványt. 1910-től „futurista esteket” és konferenciákat szervez Triesztben, Milánóban és Torinóban. 1912-ben adja ki a Futurista irodalom technikai kiáltványát. 1914-ben Oroszországba és Németországba utazik. Intervenciós manifesztumai miatt Milánóban letartóztatják. 1914-ben adja ki a Zang Tumb Tumb-ot. 1915-ben a futuristákkal együtt csatlakozik a kerékpáros önkéntesekhez. 1916-ban készítik a Vita futurista című filmet. 1917-ben megsebesül a fronton. 1918-ban ismeri meg a festő és író Benedetta Cappát, akit 1923-ban feleségül vesz.A 20-as években csatlakozik a fasizmushoz. 1921-ben Prampolinivel futurista kiállításokat szervez Prágában, Berlinben, Düsseldorfban. 1924-ben Milánóban megrendezik az Első futurista Kongresszust és megjelenik a Futurizmus és fasizmus. 1925-ben családjával Rómába költözik. Ettől kezdve igen sok színházzal kapcsolatos írása jelenik meg. 1929-ben aláírja a Futurista aeropittura kiáltványát, s Azarival kiadják az Első olasz légiszótárat, és Olaszország akadémikusává választják. 1930-ban Tatóval aláírja A futurista fotográfia kiáltványát. 1935-ben részt vesz az etióp háborúban. Hazatérve több nagyobb költeményt ír. 1942-ben önkéntesként részt vesz a második világháborúban, Oroszországban.