A futurista festészet

A futurizmus, mint totális művészet az élet csaknem minden területére kihatással volt.

Az irodalom terén a legnagyobb újító Marinetti volt. Manifesztumai mellett (A futurista irodalom technikai manifesztuma, 1912), terjedelmes költeményeket is írt. Nevéhez köthető az ún. parole in libertá(pl. a Zang Tumb Tumb, 1914); a szavak, a betűk felszabadítása s képversek létrehozása, valamint a kötetlen képzelet hirdetése, amint ezt manifesztumában, részletesen ismerteti (L’immaginazione senza fili e parole in libertá, 1913). Alapelvei: a szintaxis eltörlése: az igék kizárólag infinitivuszban történő használata stb.

A futurista festészet a két világháború közötti időszakban egyre dekoratívabbá válik. Még 1914 előtt, az öt futurista festő mindegyike – felhagyva korábbi szimbolista,posztimpresszionista és divizionista stílusával – megfesti leggrandiózusabb festményét: Balla az Egy autó dinamikus előrehatolásait; Boccioni a Felszálló várost; Russolo a Felkelést; Carra az Anarchista Galli temetését; Severini a Pan Pan a Monico-bant (elveszett).

Boccionit már velencei tartózkodása során intenzíven érdekelte a fény, kiegészülve az örvénylő színkezeléssel. Az expresszionizmuson és szimbolizmuson, majd a kompozíció kubista felbontásán túl, szintetikus módon érkezik el a dinamizmus és a szimultaneitás
teljes alkalmazásához. Boccioni számára még egy mozdulatlan test, mint az egyetemes dinamizmus része, is mozgásban van. A kubizmus ismeretében az alakokat szétszedi, dekomponálja, s az apró részeket szimultán szerepelteti a képtér csaknem minden részén, a nézőt is belehelyezve a kép közepébe; „szintézisét alkotva ily módon a látott és az emlékezet által felidézett dolgoknak”; megszűntetve az emlékezet, intuíció és percepció közti különbséget, hiszen az idő nem egymást követő szekvenciákat ír a térbe, hanem (bergsoni értelemben) „tartam”-ként van jelen. Az 1912-es Matéria, valamint az 1913-as Dinamizmusokc. sorozaton alakot (kerékpárost, futballista, ló, stb.) és környezetét „erővonalak” segítségével, a mozgáson keresztül komponálja egyetlen dinamikus szintézissé.

Balla legjelentősebb sorozata az Egy autó dinamikus előrehatolásai. A legalább húsz darabból álló sorozat minden egyes darabja különböző méretű, s alkotójuk csaknem tudományos precizitással tanulmányozta elkészítésükhöz – nem csupán a gépkocsik, de a különféle járműveken kívül – a madarak, állatok, lengő zászlók, hegedülő kéz, nap, csillagok, bolygók, sőt, a fény (pl. tűzijáték) és a hang stb. mozgását, eljutva egészen a teljes absztrahálásig.

Severini a táncjeleneteket ábrázoló képek nagy részét Párizsban festette, és a francia kubizmus–posztimpresszionizmus formai hatására utaló divizionista–pointillistamozgásábrázolásaiban is eltér futurista társaitól. Táncábrázolásai közt megtalálható a fox-trott, a keringő és a tangó.

A futurista építészet és iparművészet

Az építészet az új technológiákat élteti. Legfőbb képviselője Antonio Sant’Elia. A gépesített, mechanikus épületek (mozgólépcsőkkel, felvonókkal), felhőkarcolók tervezett alapanyagai az acél és az üveg, neon-fénycsövekkel s reklámfeliratokkal ékesek.

Az iparművészet a belsőépítészeten keresztül a divaton (futurista nyakkendő, mellények), a színesre festett, újfajta anyagok és formakomplexumok létrehozásával készült játékos bútor-, textil-, báb-, játék-, kosztüm-, kerámia- és plakátterveken és díszleteken (Fortunato Depero, Balla, Prampolini), a tipográfián (Cangiullo, Marinetti, Buzzi, Soffici, Govoni, Depero, Panaggi, Paladini) át az olasz repülőgép- és autógyártásig (FIAT) terjed.

A futurista fotográfia és mozgófilm

A futurista fotográfia és mozgófilm Anton Giulio Bragaglia 1911-ben kidolgozott fotódinamizmusához kötődik, ami atmoszferikus módon a mozgás pillanatnyi, anyagtalan sebességét szinte transzparens módon ragadja meg, hogy „a dolgok belső esszenciáját” tegye láthatóvá. Amennyiben a sebesség növeli a képek transzparenciáját és anyagtalanságát, úgy a megjelenő kép, az alakok és az események áttűnéseit és egymásbahatolásait, idézi elő. 1916-tól a fotográfia a mozgókép elterjedésével párhuzamosan ún. szuperimpressziókat kísérel megragadni. Egy sebesen mozgó test szépsége így elérkezik oda, hogy megszűntesse a kétdimenziós tér és az idő bármilyen dimenzióját, a mozgás érzetét keltve és rekonstruálva, újraalkotva azt.

A mozi központi szerepet kap a futurista városban. Az Olaszországban hosszú időt eltöltő amerikai E. Muybridge és a francia Etienne-Jules Marey mozgástanulmányai, kronofotográfiái ismertek a futuristák számára. 1916-ban Anton Giulio Bragaglia néhány filmet is készít. Az egyetlen, talán igazán futurista film, a Futurista élet (Vita futurista), amit 1916-ban alkotott Marinetti, Balla, Corra, Ginna és Settimelli, megsemmisült.

A színházzal kapcsolatos első manifesztum 1911-ben jelenik meg, A futurista dramaturgok kiáltványa címmel. Ezt követi a Varieté színház manifesztuma, majd 1915-ben a Futurista szintetikus színház; 1917-ben a Futurista tánc; 1919-ben a Futurista légi színház; 1920-ban a Vizionárius színház; 1921-ben a Taktilis színház és a Meglepetés színház, végül 1925-ben a Magnetikus színház.