A futurizmus esztétikája, tematikája, ikonográfiája

A futuristák kezdetben elszánt meggyőződéssel hitték, hogy a háború a világ megtisztítója, s minden újnak a kezdete. A háborút követően tiszta lappal, s mindent elsöprő erővel érvényesülhet, diadalmaskodhat az új élet, a technológia, a tudomány, új városok, az invenció. A fiatal generáció szemében tehát két világ konfrontálódik ekkor: a régi és az új.

A futurizmus az embert környezetével és a környező tárgyakkal, az anyaggal egységben látta és láttatta. A kommunikációs eszközök fejlődése megerősítette a távolságot megszűntető, ún. szimultaneitás elméletét. A lelkiállapot komplex értelmezése az anyagban és az emberben, valamint a kettő dinamikus kombinációjának kifejezése.

A mozgás tanulmányozása, a dinamizmus és a sebesség dicséretével együtt annak megtestesítői, a közlekedési eszközök; az automobil, a vonat, a hajók, a kerékpár, a későbbiekben (a két világháború között) egyre inkább a repülőgép, mint a földi és égi hatalom megtestesítői kapnak fontos szerepet.

A sebességet, dinamizmust és mozgást absztrakt módon, ún. egymásbahatolásokkal, erővonalakkal, V-alakzatokkal, cikk-cakkokkal, örvénylő spirálokkal (vortex) vagy a későbbiekben, körkörös vonalakkal és szimultán kompozícióval érzékeltették.

A nagyvárosi élet lámpái, sajátos fényei, zenéje, tánca, szórakozóhelyei, modern épületei, nyüzsgő főterei a költészetnek csakúgy, mint a képzőművészetnek közkedvelt témái.

Carlo Carr: Az anarchista Galli temetése