Beckmann, Max (1884–1950): Német festő. Eleinte a hagyományok védelmének nevében szállt szembe az „izmusok” esztétikai elveivel, hosszas vitát folytatott pl. Franz Marckal. 1900-tól Weimarban tanult, egy féléves párizsi ösztöndíj alatt megismerte az impresszionistákat, Cézanne-t. Nagyméretű csatajelenetek, bibliai képek nagy elismertséget hoztak számára, elnyert egy firenzei ösztöndíjat is, 1913-ban már monográfia jelent meg róla. A háborúban (a fronton ismerkedett meg Erich Heckellel, a Brücke alapító tagjával) átélt megrázkódtatások művészetében is fordulópontot jelentettek: leszerelése után fordult az expresszionizmus formanyelvéhez, a szorongás pedig képeinek fő témája lett. 1923-ban George Groszszal a Neue Sachlichkeit (Új tárgyiasság) elnevezésű irányzat fő alakjává vált, a II. világháború alatt pedig grafikai munkásságot folytatott: illusztrációkat készített az Apokalipszishez (1941/2) és a Faust második részéhez (1943/4).