A funkcionalizmus kiteljesedése és revíziója

A háború utáni Európa tömeges lakásigényeire a funkcionalista lakótelep-prototípusok kínálkoztak megoldásként. 1952-ben a marseille-i Unite d'Habitationban realizálódik Le Corbusier lakógép elmélete, melynek lényege a lakások logikus tervezése és tömeges sorozatgyártása az emberi test és az aranymetszés arányainak, a Modulor-nak a figyelembevételével. Le Corbusier: Unité d'Habitation

Eközben Ludwig Mies van der Rohe szállóigévé vált mondása, mely szerint a a kevesebb több, a háború után hangsúlyozott jelentőséget kap. Mies univerzális tér elméletében az épület függönyfala egységes, átlátható teret határol, melyet könnyen elmozdítható válaszfalakkal lehet a részfunkciónak megfelelően tovább alakítani. Miután 1937-től Amerikában folytatja tovább munkáját, elméletét lakóházak és irodaházak tervezésénél egységesen alkalmazza, ezzel elindítva az úgynevezett nemzetközi stílust. Ludwig Mies van der Rohe: Lakóházak

Hugo Häring az egyik első, aki szembehelyezkedik az univerzális tér elgondolásával. A forma a funkciót követi? tétel újragondolásával állást foglal amellett, hogy a formának minden részletében követni kell a funkciót, nem pedig optimalizált terekbe erőltetni. Míg Häring hatása főleg elméleti síkon tapasztalható, Louis I. Kahn építészete már dinamikus, differenciáltan tagolt terekkel fordul szembe a merev univerzális térkoncepcióval.

Louis I. Kahn: Orvosi kutatóintézet épülete