A Chicagói Iskola

A 20. század építési technológiáit forradalmasította az öntöttvasból, majd acélból készült teherbíró vázszerkezet, valamint a vasbeton feltalálása. Amerikában az acélvázas szerkezetek elterjedése mögött elsősorban anyagi megfontolások húzódnak: a belvárosokban megemelkedett telekárak diktálták, hogy az irodai szinteket a vázszerkezet adta lehetőségek mellett egymás fölé építsék. A század eleji felhőkarcolókvázszerkezetére erősített terrakotta homlokzat többnyire felnagyított historizáló elemekkel próbált ismerős formát adni a szokatlan, égbeszökő struktúráknak. Elsőként Louis Sullivan, a Chicagói Iskola vezető egyénisége száll szembe az épület szerkezetét elrejtő, hamis arányokat mutató "maszkara-stílusokkal". 1896-ban publikált A magas irodaház művészi szempontból tárgyalva című írásában kijelenti, "a forma a funkciót követi", s ezzel több, mint 20 évvel előzi meg az európai funkcionalizmust. Sullivan felhőkarcolóin a vasvázat burkoló tűzálló terrakottaborítás díszítései már nem elrejteni, hanem hangsúlyozni hivatottak az épület szerkezetét. Ezt példázza a chicagói Gage Building homlokzata.

Tanítványán, Frank Lloyd Wrighton kívül a sullivani tanítás nem talál követőtáborra, így a '20-as évek Art Deco felhőkarcolói a funkcionalizmust a jól bevált historizmussal ötvözik. A funkcionalizmus kibontakozását a nácik elől Amerikába menekülő európai avantgárd építészek fogják előmozdítani többnyire a háború után.