A tiszta fotográfia

Az új fotóművészeti stílus, a tiszta fotográfiaszinte mindenben szakított a piktorializmussal. Mindenekelőtt azzal, hogy a fotónak a festészetet és a grafikát kell utánoznia vagy akár lepipálnia. A fénykép legyen fénykép! A fotó célja nem a sejtelmes-misztikus hangulatok, rejtett jelentések képi megjelenítése, hanem az önmagában, képi mivoltában megálló fotólátvány létrehozása. A kép a szecesszióra jellemző görbék, organikus formák helyett a geometrikus,tiszta formák köré épül; az se baj, ha elsőre nem világos, mit is „ábrázol”. A témák köre kiterjedt az ipari „tájak”, üzemek, szerszámok és gépek világára is. Újabb lépés volt ez, amellyel a művészet egyre távolodott a 19. században még oly fontos természettől. Az emberábrázolásban pedig polgárjogot nyert a torzó, amely a fényképezésben korábban tabunak számított, hiszen az ábrázolt személy megcsonkítását látták benne.

A tiszta fotográfiaa lágy rajzú optikapiktorialista fénykultuszával szemben a tűéles, részletteli felvételt részesítette előnyben. Printingszintaxisában elutasította a kézműves fényképkészítési eljárásokat, mert ezek túlságosan belenyúlnak a képbe, ráadásul a fotótól idegen, festői eszközökkel. Megtartotta viszont – és ez nagyon fontos momentum – a piktorialisták maximalizmusát: a fénykép legyen technikai értelemben a lehető legtökéletesebb!