Sudek

Josef Sudek hasonló indíttatással és főleg: hasonló szeretettel fényképezte Prágát, mint Atget Párizst – azzal a döntő különbséggel, hogy Sudek nemcsak dokumentálta a várost, ahol élt, hanem az érzéseit és gondolatait is belevetítette a fotóiba. Sudek, akinek jobb karját egy háborús sebesülés miatt amputálták, s ezért kénytelen volt lemondani a festészetről, megtanulta, hogyan kell fél kézzel betölteni a síkfilmkazettát, megtanult fél kézzel laborálni, s 13 x 18 cm-es fakamerájával és állványával fáradhatatlanul rótta Prága utcáit. A városról szép panorámaképeket is készített. Az életmű legszebb darabjai azok a felvételek, ahol a műterme bepárásodott ablakán bámulunk ki a havas-esős külvilágra, továbbá azok a képek, amelyek egy építész, illetve egy szobrász barátja kertjében készültek elhagyott, magányos székekről, a fűben heverő szobrokról, kiszáradt fákról.

Josef Sudek: Ablak, koratavasz