Cartier-Bresson

Henri Cartier-Bresson volt Kertész mellett a lírai humanizmus legelkötelezettebb híve és legnagyobb művésze. A festő-grafikusnak készülő s a szürrealistákhoz kötődő Cartier-Bresson 1931-ben kezdett el fotózni, és már a következő évben megalkotja egyik főművét, ASaint-Lazare pályaudvar mögött(1932) című képet. Kertészképeire emlékeztetően semmiség, banális a jelenet, és ugyanúgy megtelik mélyebb, mögöttes tartalmakkal: az ember önmaga árnyékát próbálja átugorni, a halált legyőzni. A képet egyfajta szelíd humor is belengi, ami szintén nem volt idegen Kertésztől. Már itt is fölfigyelhetünk Cartier-Bresson legfőbb képalkotó erényére: igyekszik elkerülni minden zavaró összemetsződést, átfedést, még az árnyékokban is, s ezért a szemünk zavartalanul pásztázza végig, kedvére járja be a képet. Hasonlóan sokatmondó „banalitás” a Vasárnap a Marne folyó partján(1938) című képe is.

Cartier-Bresson albuma, az Images a la sauvette (Stikában készült képek) 1952-ben jelent meg; az amerikai kiadás címe, The Decisive Moment(A döntő pillanat) lett aztán Cartier-Bresson védjegye. Cartier-Bresson a sajtó számára, megrendelésre készült munkáiban is tartotta magát ahhoz, hogy „fotó-fotókat” készít ugyan, de a legmagasabb képzőművészeti igényességgel. Mint egy portréfilmjében mondta: „Szinte fáj, ha valamit nézek, és az nem az aranymetszés szabályait mutatja.”