A piktorializmust fölváltó modern fotográfia Európában egészen más irányokban indult el, mint Amerikában. Az egyik irányt egy későbbi kifejezéssel képzőművészeti fotóhasználatnaknevezzük, és igazából nem is az autonóm fotóművészet történetéhez, hanem az avantgárd képzőművészeti mozgalmakéhoz tartozik; mi is ott tárgyaljuk. Itt most azt kell kiemelnünk, hogy az avantgárd művészeket többnyire az izgatta a fotóban, ami a „közönséges” fotográfiábanhibának számít: az elmozdulásos életlenség(Bragaglia), a prizmák, tükrök által széttördelt látvány(Coburn), a kamera nélkül készült fénykép, a fotogram (Man Ray, Moholy-Nagy), a Sabattier-hatás(Man Ray), az extrém alul- és fölülnézet(Moholy-Nagy, Rodcsenko, nálunk Escher Károly), és persze a készen talált fényképekkel készült montázs és kollázs (Moholy-Nagy, Rodcsenko). Mindennek nem sok köze volt a fotográfia megújításához. Nem is ez volt a cél, hanem új képi látványoklétrehozása, történetesen fotografikus eszközökkel.