Atget

A lírai dokumentarizmus első képviselőjeEugene Atgetvolt – anélkül, hogy ő ennek a tudatában lett volna. Atget negyvenévesen, 1897-ben kezdett el fényképezni. Nem művészi ambíciókból, hanem megélhetést keresve. Harminc éven át egy régi, 18 x 24 cm-es negatívra dolgozó fagéppel fényképezett, ősrégi optikákkal, üvegnegatív nyersanyagra, melyekről albumin másolatokat készített. Mindez már 1897-ben is merő anakronizmus volt, nemhogy 20-as évek derekán! De talán épp ezeknek a régi technikáknak köszönhette, hogy a mintegy 17 ezer képből álló életművét, melyek Párizs utcáit, házait, udvarait, erkélyeit, kapuit, kilincseit, lépcsőit, kirakatait stb. örökítették meg, a legszebb városi fotók között tartja számon a fotótörténet. Nem a stílusa, hanem képi világának a személyes volta miatt tekintjük Atget-t a szubjektív dokumentarizmus kiemelkedő képviselőjének.

Atget képeit dekoratőrök, lakberendezők, díszlettervezők, építészek, történészek, közgyűjtemények, könyvtárak és művészek vásárolták – elsősorban képi dokumentum voltuk miatt. Ámbár a festők becsülték a képek művészi értékét is: Atget vevőkörébe tartozott Braque, Derain és Utrillo is, valamint Man Ray, aki egy utcában lakott vele, és 1926-ban a La révolution surréalistecímű lapban megjelentette néhány képét (a dolog szépséghibája, hogy a szerző tudta nélkül). Atget képei szerepeltek 1929-ben a híres Film und Fotocímű modernista kiállításon, és 1931-ben albuma is megjelent, így már nem sokkal a halála után ismertté vált.

Eugéne Atget: A Saint-Cloud park