Bécsi akcionizmus: (Wiener Aktionismus) – 1961 és 1969 között működő osztrák performance-művészek csoportja, amelynek központi tevékenysége a tudattalan felszabadítása „orgiasztikus” események megjelenítésén keresztül. Tagjai: Günter Brus, Otto Muehl, Herman Nitsch. Rudolf Schwarzkogler munkássága szorosan a body art-hoz köthető.

Dekonstrukció: („a konstrukció felbontása”) – A posztmodern egyik fő módszere. Jacques Derrida nevéhez kapcsolódó eredetileg nyelvészeti-irodalomelméleti fogalom, amelynek célja bármiféle konstrukció (nyelv, szöveg) felbontása, a szövegeknek más további szövegekkel való feldolgozása, „továbbszövegesítése”. Az építészetben a bevett építészeti elemeknek eredeti kontextusukból való kimozdítását értjük alatta.

Design: Az angol nyelvterületen használt kifejezés a tervezés minden formáját jelenti, és előtagja (fashion, graphics, web, industrial, interior stb.) adja meg a specializációját. Magyarul azonban elsősorban az ipari formatervezés terminussal helyettesíthető. A design ilyen értelemben esztétikai, esztétikumra törekvő tervezést jelent, „formába öntött esztétikumot”, amely nem feltétlenül függ a designer (formatervező) személyiségétől, létezik nélküle, lásd. korai sorozatban előállított gépek, ún. csepp-forma gépkocsik, amelyek még kizárólag fizikai paraméterek, fizikai elvárások teljesítésére jöttek létre

mail art: (angol, postai művészet) az 1960-as években elterjedt nemzetközi művészeti irányzat, melyben a postai szolgáltatások igénybevételével nemzetközi információcserére nyílt lehetőség. Jelentős magyar képviselői: Galántai György, Perneczky Géza, Tót Endre.

Neoexpresszionizmus: A posztmodern egyik vonulata, amely a szigorú konceptualizmus, minimalizmus ellenhatásaként értelmezhető. Tág fogalom, értelmezéstől függően több irányzatot is takar, de legfontosabb jellemvonása a figurációhoz való visszatérés, a kifejezésre való törekvés és a művész személyének, a szubjektivitásnak visszaállítása az alkotás folyamatába. Német területen fontos a német hagyományok felelevenítése és továbbgondolása. Német neoexpresszionisták: Georg Baselitz, Jörg Immendorf, Anselm Kiefer, a Neue Wilde (Új vadak) festőcsoport.

Performance: („előadás”, „teljesítmény”) – Megközelítés kérdése, hogy az összes „új előadásmódot” értjük-e rajta a futuristák–dadaisták tevékenységétől kezdve, vagy szűkebben értelmezve a happeningnél tudatosabb, megtervezettebb, jobban a performerre/előadóra koncentráló „előadást”. Ez utóbbi felfogásra mutató művészeti tevékenység a posztmodernnel került a középpontba.

Posztmodern: („késő modern” vagy „modern utáni”) – Vitatott terminus, a 20. század utolsó negyedében jelent meg, a mai napig tart. A hetvenes évek második felében mint a klasszikus elemek kiemelésével, kontextustól való elszakításával, a hagyományok átértékelésével jellemezhető építészeti irányzat jelent meg (későbbi fejleménye a dekonstrukció). A történelmi folyamatok (akár a modernizmus története) helyett a történelemhez való személyes viszonyt előtérbe helyező felfogás a hagyományok átértékelésével és a történelem relativizmusának felismerésével a posztmodern képzőművészet és irodalom alapjává, jellegzetességévé vált. A posztmodern egy bizonyos társadalmi változásra is felhívja a figyelmet, melyben a nemiség (gender) kérdése, a különféle módon meghatározott identitás(ok) általános kérdésekké értékelődnek, így a képzőművészetben is fontos helyet foglalnak el.

Process art: (folyamatművészet) – A konceptualizmus válfaja, amelyben a művészet fogalma a műalkotás létrejöttének folyamatára, vizsgálatára, megjelenítésére (performance vagy dokumentáló fotó alapján) is kiterjesztődik.

street art: (angol, utcai művészet) a public art egyik formája, köztereken megjelenő, általában nem hivatalos művészet. A városi kommunikáció speciális megnyilvánulása. Fajtái: graffiti, matrica , stencil, tag, poszter.

Transzavantgárd: Jelentése „avantgárdon túli”, „avantgárdot keresztező”, azaz az avantgárd lehetőségeit és felfogását meghaladó, túlhaladó. Az Achille Bonito Oliva kritikus által ismertetett olasz csoport művészeinek leginkább a nyolcvanas években készült alkotásaira használt fogalom. A posztmodern irányzata. Sandro Chia, Francesco Clemente, Enzo Cucchi, Mimmo Paladino egyaránt visszatért a „műfaj tiszta” festészethez, az „individuális mitológia” kifejezéssel illetett nagyon személyes motívumok pedig mindannyiuk munkáin megtalálhatóak. Összefüggésben áll a neoexpresszionizmussal.