A posztmodern meghatározásai
A posztmodern vitatott terminus, máig nem eldöntött a Charles Jencks által felvetett kérdés, miszerint a kifejezés alatt a modernizmus utáni időszak értendő-e, avagy a modernizmus utolsó felvonása? Kezdetéről, megjelenéséről sincs egyetértés a kutatók körében, hagyományosan a 20. század utolsó negyede tekinthető a posztmodern időszakának - ez tehát jelenünk művészete és társadalma is. Korunk filozófusa, Jean-François Lyotard "posztmodern állapotról" beszél, nem posztmodern "stílusról". Szerinte az "állapot" legfőbb jellemzője a nyugati gondolkodásban és történetírásban hagyományos lineáris, előrehaladó, fejlődésről beszélő "nagy narratíva" felbomlása, sok kis narratívává alakulása. A posztmodern bizonyos értelemben tagadja a modernizmust és az avantgárdot, a modernizmus által eszményített funkcionalizmust.
A posztstrukturalista Jacques Derrida nevéhez kapcsolódó "dekonstrukció" a posztmodern több megjelenési formájában (képzőművészet, építészet, design, nyelvészet stb.) megfigyelhető újabb fejlemény. Tulajdonképpen egy eljárás, amelyet Derrida 1972-ig dolgozott ki nyelvfilozófiai kutatásai alapján. Eszerint minden szövegnek tekinthető, de miután a nyelv nem megbízható forrása a valóságnak, a szövegeket le kell rombolni, át vagy tovább kell szövegezni.
A posztmodern építészet
A dekonstrukció az építészetben (ahol elsőként jelent meg a posztmodern) a klasszikus elemek "átszövegezésében", eredeti kontextustól való elszakításában figyelhető meg. A posztmodern építészet első elméletírói egyben tervező építészek is: Aldo Rossi és Robert Venturi. A bilbaoi Guggenheim Múzeum jellegzetes posztmodern/dekonstruktív épület, Frank Gehry tervezte.
A muzeológia új kérdései
Felveti a modern muzeológia újkeletű kérdését arról, hogy a jövő múzeumaiban a kiállítás sem lesz szükséges, a múzeumépület önmagában elegendő látogatót vonz és helyettesíti a múzeum hagyományos társadalmi szerepét.
A posztmodern kulcsszavai
A posztmodern kulcsszava a dekonstrukció mellett a mellesleg nagy múlttal rendelkező tendencia, a high & low, azaz a magas és a mélykultúra elemeit egyesítő, egységesítő tendencia. A posztmodern kérdése társadalomtudományi vonatkozásokban is problematikus, gyakran beszélünk "posztmodern társadalomról", ahol a különböző identitások (nemi, etnikai stb.) előtérbe kerülnek, részben a posztkolonializmus (azaz a gyarmatbirodalmak felbomlásával járó következmények) megjelenéséből fakadóan. A posztmodern kor és művészet (leginkább a performance) egyik központi kérdése tehát a "gender" (nemek, nemiség). Nyugaton a hippimozgalom lecsengésével a (szintén) általános társadalom-tükörképet adó new wave, punkmozgalom, új típusú földalatti kultúra jelent meg, amely helyet követelt magának a "magas művészet" körében is. A posztmodern modernizmus végét hirdető megjelenése és elmélete a művészettörténet-írásnak is nagy feladatot rendelt, megjelent ugyanis a "művészet vége"- elmélettel járó "művészettörténet vége" - koncepció is.