Újfestészet, Új Szenzibilitás

A szubjektivitást, látványt hangsúlyozó új szemléletet két generáció képviselte az avantgárdból áttérő idősebb művészek és a hozzájuk csatlakozó fiatalabbak.

Nádler István strukturalista festményei után absztrakt gesztusokból, jelekből építette fel képeit. Bak Imre geometrikus törekvései is átalakultak. A különböző művészettörténeti idézeteket (Kazimír Malevics, Moholy Nagy László, Giorgio de Chirico) és népművészeti motívumokat egyesítette mértani formáival, színei pasztellesebbé váltak. Birkás Ákos ekkor talált rá a mai napig is aktuális témájára, a fejre. A nyolcvanas években expresszív ecsetkezelésű színes ovális formákra redukálta a motívumot. Gyakran két részből álló, a szimmetriából kicsit kibillentett kompozíciókat hozott létre.

A fiatalabb generációból Fehér Lászlóhiperrealista korszaka után gyerekkori fényképeit és a zsidó kultúrát használta fel redukált festészetében. Az egyetlen kontúrral megjelenített figurák egy-egy építészeti részlettel, érdekes perspektívából nézve szerepelnek a végtelen homogén térben. Kelemen Károlyradírképein nem hagyományos festészeti eszközöket használ. A fotóeljárás után ceruzával felrajzolt figurák (kik az avantgárd nagyjai: Marcel Duchamp, Joseph Beuys...) radírral való „rongálásával”, „átradírozásával” expresszív festői felületeket hozott létre. Hencze Tamás a hatvanas években készített festményeinek véletlenszerű gesztusait, a nyolcvanas években kiszámított jelekkel váltotta fel. Mulasics László a viasz, a méz felhasználásával, az anyagok érzéki tulajdonságainak kísérletezéseivel hozza létre geometrikus formákból felépülő munkáit.

A kor kiállításain legtöbbet szereplő fiatalok új lendülettel jelentek meg: az élénk színvilágú Ádám Zoltán, a monokrómhoz közelálló Bernát András, a figuratív és geometrikus irányt egyesítő Bullás József, a sajátos mitikus világot teremtő El Kazovszkij.

Az új szemlélet teoretikusa Hegyi Lóránd volt, aki az irányzat megjelenésével egy időben megkísérelte értelmezni, definiálni az új irányzatnak tartott jelenséget. A budapesti kiállítások mellett (Ernst Múzeum, Fészek Galéria, Budapest Galéria) az újfestészet képviselői közül Bak Imre, Birkás Ákos, Kelemen Károly, Nádler István munkáit az 1986-os Velencei Biennálén mutatták be.

Fehér László: Cím nélkül. (Dégi emlékek c. sorozatból.) 1985. Magántulajdon. 250x250 cm. olaj, farost.