Expresszionizmus: (expresszió: kifejezés) – A művészet szemléletének egészén végigvonul az „expresszivitás”, mely elnevezést a szubjektivitás, a művész személyes kifejezésre utaló vágyának formajegyeire használjuk. Az expresszionizmus mint irányzat Németországból terjedt el, északi előfutárok (James Ensor, Ferdinand Hodler, Egon Schiele, Vincent van Gogh) után. Erős kontúrok, a „primitív” művészet hatását mutató formai egyszerűsítés jellemzi.

Fauvizmus: (francia: fauvisme, les Fauves = a Vadak) Franciaországi festészeti irányzat. Egyenesen a tubusból a vászonra vitt, tiszta, élénk színekkel dolgoznak, agresszív, határozott módon. Természet után festenek, de erős érzelmi reakciót jelenítenek meg az ábrázolt téma kapcsán. Henri Matisse, Maurice de Vlaminck, André Derain és Albert Marquet ekkor készült festményeit határozott kontúrral elkülönített, dekoratív színfelületek jellemzik. Vezetőjük: Henri Matisse. Első kiállításuk: 1905, Párizs. A hagyományos, háromdimenziós képteret a színek mozgalmasságával újra definiálták.

Konstruktivizmus: (latin - construere „összeszerkeszteni”, „építeni” szóból) Az 1910-es években megjelenő orosz, absztrakt művészeti irányzat. A művész mint mérnök szerkeszteti meg a síkok, tömegek, terek logikai rendszerét. Az ábrázolás szerkezeti összetevőit a síkok, tömegek és terek matematikailag leírható formai rendjéhez kívánta igazítani. Az anyag öntörvényűségéhez való alkalmazkodást hirdette, újszerű, térkonstrukciós lehetőségek hangsúlyozásával. A kubizmusból nőtt ki. Megfogalmazza a „gondolkodó”, természetet maga mögött hagyó, nem ábrázoló művészet létjogosultságát. Képviselői: V. Tatlin, A. Pevsner, Naum Gabo, Liszickij Tatlin, Malevics és Rodcsenko. Hatással volt az építészet megújulására. Lásd. Stijl, De; Bauhaus; New Bauhaus.

Neósok: a nagybányai művésztelep második generációjának művészei már nem Münchenben, hanem Párizsban tanultak, és ott bekapcsolódtak a legfrissebb művészeti törekvésekbe. A legtöbben a Fauves-ok körébe kerültek, egyesek Matisse-nál tanultak (pl. Perlrott Csaba Vilmos, Bornemisza Géza), mások együtt állítottak ki vele (Czóbel Béla, Ziffer Sándor), és ezt a stílust magukkal vitték Nagybányára is. Itt 1906-ban Czóbel Béla robbantott ki forradalmat Párizsban festett képeinek bemutatásával. A síkszerű kompozíciókon az intenzív színekkel kitöltött felületeket erős körvonalak határolják, a formák leegyszerűsítettek. Ez a “neós”-nak nevezett stílus (a szó a "neoimpresszionizmus" lerövidítéséből ered) került át aztán Kecskemétre és Budapestre, és ebből az irányzatból nőtt ki illetve túlnyomórészt ezekből a művészekből formálódott 1909-ben az első magyar avantgarde művészcsoport, a később Nyolcak néven kiállító “Keresők” is (pl. Czóbel Béla, Tihanyi Lajos).

Nyolcak: 1909-ben A MIÉNK tagjai közül nyolc művész kivált és még ugyanabban az évben "Keresők" néven szervezett kiállítást. 1911-es második kiállításukon már "Nyolcak" néven szerepeltek. A csoport tagjai: Kernstok Károly, Berény Róbert, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos, Czóbel Béla, Márffy Ödön, Czigány Dezső, Orbán Dezső. Harmadik és egyben utolsó kiállításukon 1912-ben már csak négyen vettek részt (Berény, Pór, Tihanyi, Orbán).

Posztimpresszionizmus: Franciaországban az impresszionizmus utáni vagy azt követő festészeti törekvések összefoglaló elnevezése. Az ide sorolt művészek munkássága sokszor érintkezik a századvég más irányzataival is, a szecesszióval vagy a szimbolizmussal. A kubizmus és a fauvizmus előképe. Mindegyik képviselője (Cézanne, Seurat, Gauguin, Van Gogh, Toulouse-Lautrec) eltávolodik a naturalisztikus ábrázolástól, impresszionistaként indul, majd egyéni stílusra vált. Elvetették a hagyományos témák kötöttségeit, gazdagították kifejezőerejüket, megtartották az impresszionista, ragyogó színvilágot, apró színfoltok gyors felrakásával.