Az aktivizmus 1915-1919 (A Tettmegalakulásától a tanácsköztársaságig)

Az aktivizmus történeti háttere

Az első világháború, az európai forradalmak, a magyar forradalom és a tanácsköztársaság a művészet sajátos 20. századi helyzetét és feladatvállalását hozza magával. Az aktivizmust a következetessége, a harcainak tudatos vállalása, az igenek és nemek világos elhatárolása és a célok elérhetőségének tudata élteti. Eljött az idő, hogy a festészet a társadalmi és a politikai kérdésekre reflektáljon.

Az aktivizmus és a Ma

1919. március 25-én aláírják (Bortnyik Sándor, Gergely Sándor, Mattis Teutsch János, Medgyes László, Moholy-Nagy László, Pátzay Pál,Ruttkay György, Spangher Ferenc és Uitz Béla) az aktivista művészek kiáltványát. Majd a későbbi kiállítások és feldolgozások terjesztik ki az „aktivizmus” elnevezést a csoport egészének munkásságára.

Kassák Lajos és az általa szerkesztett folyóiratok (a Tett és a Ma) által a magyaravantgárdmásodik hulláma, azaz az aktivizmus szerveződése már a tízes évek közepén megkezdődik. A költő, író, képzőművész, teoretikus, szocialista, kozmopolita Kassák kitűnő érzékének és szerencséjének köszönheti, hogy olyan kiemelkedően tehetséges alkotók kerülnek körébe, mint Mattis Teutsch János (az ő műveiből rendezik a Ma első tárlatát), Uitz Béla (Kassák sógora), Nemes Lampérth József, Tihanyi Lajos, Bortnyik Sándor vagy Gulácsy Lajos.

A Kassák által szerkesztett Tett homlokterében a háborúellenesség és az internacionalizmus áll. Az új témaválasztás, a hagyományos formák és műfajok elhagyása szintén a polgári irodalommal és művészettel való szembefordulást jelenti.

A Ma első, budapesti korszaka (később Berlinben jelenik meg) 1916-tól 1919-ig tart. A gauguini, cézanne-i kiegyensúlyozott formavilág helyett egy lázasabb, agresszívabb, közérthetőbb, expresszív felfogást képviselnek. A csoportot a szerkesztőnek a képzőművészetről alkotott elképzelései tartották egybe. Az aktivisták közé soroljuk Dénes Valériát, Galimberti Sándort, Bohacsek Edét és Erős Andort, akik még a Ma létrejötte előtt meghaltak. Gulácsy és Nemes Lampérth önmagukkal és a világgal viaskodó művészegyénisége semmiféle csoporttal való szoros köteléket nem bírhatott el – Gulácsynak a Ma-körben való szereplését több művészettörténész véletlennek minősítette.

Bortnyik Sándor: Vörös mozdony, 1918, olaj, karton, 44 x 34 cm, Ludwig Múzeum, Budapest