Black Mountain College: Észak-Karolinában 1933 és 1957 között működő művészeti iskola. A Bauhaus utódja. Itt tanított John Cage, itt találkozott Merce Cunningham táncossal. A BMC nyári egyetemeinek nagy volt a vonzóerejük, pl. Robert Rauschenberg is így fordult meg többször az intézmény területén, sőt, az egyik első happening-kezdemény is itt született 1952-ben az ő részvételével.

Dé/collage: Affiche (plakát) - Egymásra ragasztott utcai plakátok visszatépéseivel keletkező kollázsszerű műfaj. A Nouveau Réalisme alkotóinak, Raymond Hainsnek, Mimmo Rotellának és Jacques Villeglének 1949-től alkalmazott módszere, akik felfedezték a letépett plakátokban rejlő szépséget, lehetőséget. )

Environment: (szó szerinti jelentése: környezet, környezetszobrászat) – Konstrukció vagy tárgyi együttes, amelynek létrehozásán keresztül a művész a teret, a környezetet alakítja át, az alkotás beleszól a körülvevő tér formájába. A land art tulajdonképpen az environment kiterjesztett változata, amely kitör a kiállítótérből. A happening megjelenésével indul virágzásnak. Használata nem függ irányzattól.

Fluxus: ("áramlás") – 1961 körül a neodadaizmus jegyében létrejött, 1978-ig virágzó nemzetközi mozgalom. Legfontosabb előzménye John Cage munkássága, illetve a Black Mountain College-ban valamint a New School for Social Researchben zajló tevékenység. A Fluxus zenei események-happeningek, "Fluxusfesztiválok", performance-ok szervezésével, valamint a jellegzetes "multiplikációk", újságok, művészkönyvek stb. kiadásával foglalkozott. A mozgalom fő szervezője George Maciunas, néhány a jelentősebb fluxusművészek, gondolkodók közül: Alison Knowles, Ben Vautier, Nam June Paik (és Charlotte Moorman csellóművész), Dick Higgins, Benjamin Patterson, Wolf Vostell, Daniel Spoerri, La Monte Young, Philip Corner, Henry Flynt, George Brecht, Robert Filliou, Yoko Ono.

Happening: („történés”) „Ami megtörténik”, ami bárhol és bárki által előadható. Tulajdonképpen a kollázs térbe és időbe kiterjesztett változata. A prózai színháztól az különbözteti meg leginkább, hogy senki sem szerepet játszik benne. Eredete a Black Mountain College-ban zajló nyári egyetemek során születő darabokban keresendő, az első valódi happening Allan Kaprow nevéhez fűződik (18 happening 6 részben, Reuben Gallery, New York, 1959).

hiperrealizmus: az 1960-as évek végén Amerikában és Európában kialakult irányzat. Fotó alapján készült, fotorealisztikus festmény. Célja a valóság objektív, személytelen bemutatása. Jellemző képviselői: Chuck Close, Richard Estes, Duane Hanson, a magyarok közül Birkás Ákos, Csernus Tibor, Méhes László.

individuális mitológia: az 1970-es években kialakult, a meglévő tendenciáktól eltérő, személyes hangvételű művészeti irányzat. A művész által fontosnak tartott tárgyak, fogalmak fiktív vagy valós mitológiai térbe kerülnek.

Intermédia:Dick Higgins fluxus-teoretikus által 1966-ban bevezetett, máig nagy hatású fogalom, mely eredetileg a Fluxus tevékenységét jellemezte. Szemben a multimedialitással, azaz a műfajok keveredésével, az intermedialitás a műfajok közti „üres terület” betöltésére, a műfajhatárok megszüntetésére irányul.

Kombinált kép: (combine painting) – Robert Rauschenberg ötvenes évek közepétől készített alkotásait nevezzük így. Duchamp ready-made-jeinek hatását és az absztrakt expresszionizmus festésmódjának tanulságait (festészeti és szobrászati elemeket) mutatják ezek a művek. Az assemblage-zsal és a szemétművészettel áll összefüggésben.)

Multiplikáció: („sokszorosítás”) – A pop művészek és az új realisták, valamint a Fluxus alkotóinak módszere (eredete Duchamp ready-made-jeinek sokszorosításában keresendő). A sokszorosított műalkotás lehetőségének kérdését feszegető, kis példányszámú tárgysorozat („multiple”). Amikor Andy Warhol „sztárokról” készített szitanyomatokat (sokszorosító eljárás), a sorozatkészítéssel valóban a „populáris kultúra” életérzését is jellemezte.

Neodadaizmus: a II. világháború után a dadaizmus felfogását újraértelmező irányzatok összessége, terminológiától függően (kombinált kép, szemétművészet, Nouveau Réalisme, pop art, a Black Mountain College-ben végzett bizonyos tevékenységek).

Nouveau Réalisme: (Új Realizmus) – Pierre Restany kritikus által 1960-ban Párizsban életre hívott irányzat. Újfajta, személyességtől mentes realizmus megvalósítását tűzték ki célul. Munkásságuk a neodadaizmus körébe utalható, közel áll a pop art-hoz.

Objekt: A ready-made és az objet trouvé nyomán a „magas művészetbe” beemelt mindennapi tárgyat értünk alatta.

pop art: Az 1950-es évektől jelenlévő nemzetközi irányzat. Célja, a mindennapi élet jelenségeit, a tömegkultúrát, a „fogyasztói kultúrát” bevonni a képzőművészetbe. Jelentős képviselői: Robert Rauschenberg, Andy Warhol, Roy Lichtenstein a magyarok közül Jovánovics György, Konkoly Gyula.

Szemétművészet: (Funk Art, Junk Art) – A New York-központú pop art mellett Kaliforniában megjelenő pop artba torkolló, az ötvenes évek végén megjelenő irányzat, melynek fő tevékenysége hulladékoknak, a nagyvárosi létforma maradékainak felhasználásával készített, radikális hangvételű, gyakran horrorisztikus environmentek felállítása volt. Képviselői: Bruce Conner, George Herms, Ed Kienholz. Összefüggésben áll az assemblage-zsal, a kombinált képpel.