A neodadaizmus jellemzői

Az ötvenes években megjelenő neodadaizmusba értelmezéstől függően több irányzat, illetve műfaj tartozik: a Robert Rauschenberg által művelt "kombinált kép" és az assemblage virágzása, a "szemétművészet" (funk art), a pop art és párhuzamos jelensége, a Nouveau Réalisme (Új realizmus), valamint a Fluxus. Mindezek az irányzatok a mindennapi élet és a mindennapi kultúra felhasználásával a "totális művészet" megvalósítására törekedtek, vagyis a művészet és az élet között húzódó határvonalak eltörlésére. Mindannyiuk alapélményei voltak Duchamp ready-made-jei, a szürrealisták talált tárgyai, melyek először emelték be a mindennapi élet tárgyait a művészeti alkotások közé, így kérdőjelezve meg a művészet klasszikus felfogását (objekt, illetve objektművészet). A Fluxus művészei a dadaisták estélyeit, vásárait felidéző, előadás-központú "fesztiválokat" rendeztek.