Ernst Ludwig Kirchner: Az utca

Az éjszaka valószínűtlen színes fényeiben megjelennek a félvilági nők, az utánuk koslató, jól öltözött, magányos férfiak. Jobbra egy kirakat kék fénye, balra fent egy autó formái. A meredek rálátás, a ferde síkok, a Kirchnerre jellemző kihegyezett és szálkás formák zaklatottá teszik a jelenetet. A festőt elbűvöli az éjszakai utca pillanatról pillanatra változó, vibráló érzéki látványa, ugyanakkor az igazi expresszionista szól belőle, amikor ezt írja: "A titok nem a pillanatnyi alkotásban rejlik, hanem a látásban, az elképzelésben, a fantáziában, abban, hogy egy embernek ereje van arra, hogy a neki élményt szerző belső képet láthatóvá tegye, megformálja a síkban." A festményt "torz" formái miatt a hitleri kultúrpolitika az "elfajzott művészet" kategóriájába sorolta és elkobozta.