Az idősebb generáció

A hatvanas évek magyar művészeinek egy része folytatta az Európai Iskola szürrealista (Bálint Endre, Ország Lili) és absztrakt (Gyarmathy Tihamér) törekvéseit. Korniss Dezső csurgatott kalligráfiái mellett Kondor Béla grafikai munkásságában jelentkezett az újdonságra törekvés. Tördelt, szaggatott vonalvezetésű rézkarcainak aktuális politikai tartalma is volt, Dózsa-sorozata az 1956-os forradalom eseményeire utalt.

Szobrászatban kiemelkedő volt Schaár Erzsébet újfajta tér- és figuraszemlélete. Üres térben, expresszív, zaklatott felületkezelésű, vékony alakokat formált meg. Férje, Vilt Tibor hasonlóan szenvedélyes mintázású kisplasztikák után geometrikus elemekből építette fel szobrait.

A tradicionális és újszerű eljárások jellemezték a hatvanas évek elején fellépő, ún. „szürnaturalista” művészek (Csernus Tibor, Szabó Ákos, Kóka Ferenc, Korga György, Lakner László) festményeit. Az elnevezés egyrészt mesterük, Bernáth Aurél posztimpresszionista látványfestészetének átvételére utal, másrészt épp ennek a szemléletnek az aktualizálására. A szürrealisták visszakaparós, „cuppantós” technikáját felhasználva alakították ki a naturalista részletekből felépülő montázshoz hasonló kompozícióikat. Művészetüknek nagy hatása volt Magyarországon a hatvanas évek végén megjelenő hiperrealista festészetre.

Csernus Tibor: Lehel téri piac