Egyfajta második nyilvánosság alakul ki az 1956-os forradalom után Magyarországon a művészeti életben is. A művészek a műtermeikben, magánlakásokban ismerkedhettek meg közönségükkel. A kiállítások színhelyei peremkerületi művelődési házak, diákotthonok vagy vállalatok klubhelységei voltak. A kultúrpolitikai vezetés irányvonalát a három T határozta meg, egyes dolgokat tíltottak, másokat (meg)türtek, míg megint másokat támogattak.