Moholy-Nagy László (1895–1946):Festő, fotográfus, művészeti szakíró, sokoldalú, a konstruktivizmus szellemében kísérletező alkotóművész. Jogi tanulmányait abbahagyta és festeni kezdett. 1919-ben Bécsbe távozott, ahol csatlakozott a Ma-csoporthoz. 1920-től 1923-ig Berlinben élt, ahol a Macímű folyóirat munkatársa lett. 1921-ben aláírta a De Stijl-ban megjelent Elementarizmus-kiáltványt. Kapcsolatba került az orosz El Liszickijjel, kinek hatására különféle anyagokból absztrakt konstrukciókat készített, melyeket 1922-ben a Der Sturmban állított ki. Munkáit látva, W. Gropius, a Bauhaus alapítója meghívta intézetébe tanítani. Pedagógiai munkássága különösen jelentős. Tanártársaival együtt írta és szerkesztette a Bauhaus-könyvek sorozatot. Amikor 1928-ban H. Meyer lett a Bauhaus igazgatója, Moholy-Nagy lemondott állásáról. Filmrendezőként is dolgozott. 1930-ban elkészítette az absztraktFényjáték, fekete-fehér-szürke című filmjét. 1932-ben csatlakozott a párizsi Abstraction-Création csoporthoz. 1935-től 1937-ig Angliában tartózkodott. 1937-ben meghívást kapott Chicago-ból, ahol megalapította a New Bauhausot. Az iskolát 1939-ben bezárták. Ekkor nyitott egy kisebb, tervező iskolát a School of Designt. 1944-ben az iskola új neve Institute of Design lett. 1946-ban, halála évében megírta szellemi végrendeletét, Látás mozgásban címmel.

Molnár Vera (l924-): l942-l947 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytat tanulmányokat. Cézanne és a kubizmus festészetét tanulmányozza. l946: első geometrikus absztrakt festményei. l947: római ösztöndíjas, majd Párizsban telepedik le későbbi férjével, Ferenc (François) Molnárral együtt, aki szintén festészeti tanulmányokat folytatott, majd az érzékeléspszichológia szakértője lett. l948-ban a Dürer "Melancholia"-ján szereplő bűvös négyzet alapján kezd el geometrikus rajzokat készíteni. l959-től l968-ig a "machine imaginaire" segítségével dolgozik (az agy mint computer szerepe az alkotásban). l960: A Groupe de Recherche d'Art Visuel alapító tagja, Garcia-Rossival, Morellet-vel, Sobrinoval, Steinnel, Yvarallal, valamint férjével együtt. l967-ben a párizsi Institut d'esthétique et des sciences-ban működő Art et Informatique csoport alapító tagjai közé tartozik. l968-ban kezd el számítógéppel foglalkozni, l974-76-ban kidolgozza a "Molnart" programot. Világviszonylatban is a számítógépes művészet legkorábbi művelői közé tartozik.

Nauman, Bruce (1941-): Amerikai művész, eredetileg matematikát tanult. A body art képviselője, aki a nyelvet mint megszólító erőt használja. A neon és a videó gyakran bukkan fel munkáiban.

Schöffer, Nicolas (Schöffer Miklós) (1912–1992): Kalocsán született, a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, majd az École des Beaux-Arts-ra járt Párizsba. 1936-tól élt Párizsban. A konstruktivizmus gyakorolta rá a legnagyobb hatást, ezért kezdett kinetikus-kibernetikai kísérletekbe, 1957-től a fényt is bevonva eszköztárába. 1961-ben Liege-ben létrehozott együttese (homlokzat-torony) köztéren megvalósult elképzeléseit tükrözi.

Frank, Robert (1924-):Amerikai fotóművész, a Street Photography irányzat kiemelkedő alakja. 1947-ben költözött Zürichből New Yorkba. Szabadúszóként nagy magazinoknak, például a Harper’s Bazaarnakdolgozott, de idegenkedett ettől a világtól, ahol a pénz volt a legfőbb beszédtéma. 1955-ben Guggenheim-ösztöndíjat kapott, s így végigjárta, fölfedezte a maga számára Amerikát. 1958-ban jelent meg erről az albuma Párizsban (Les Américains), majd a következő évben New Yorkban, és nagy vitát váltott ki: sokan Amerika-ellenesnek érezték, mert az amerikai zászló több képén ironikus kontextusban szerepel. 1960 után filmforgatásokhoz készített fotókat.

Vasarely, Victor (Vásárhelyi Győző) (1908–1997): Pécsi születésű festőművész, a harmincas években telepedett le Franciaországban. Bortnyik Sándor budapesti grafikai műhelyében kezdte pályafutását. Az op art, illetve az ahhoz kapcsolódó tendenciák vezető személyisége. Alapító tagja a GRAV-nak, munkássága hatott az op art alkotók legtöbbjére. Saját maga korszakolta életművét, eszerint a malevicsi fekete-fehér korszak még Magyarországon kezdődött, majd a Belle Isle-időszak következett, amikor tengerparti kövek alakját tanulmányozta. Hasonló szándékkal analizálta a párizsi metró falainak hajszálrepedéseit. Felfogása végül a „planetáris folklór” képeiben teljesedett ki, a mozgás illúziójának felkeltésére irányuló színes kompozíciókban. Tudományos kísérletek tanulságait használta fel, a „planetáris folklór” (melynek színvilága állítólag a magyar népművészettel függ össze) városképi, városépítészeti felhasználását tűzte ki célul.