William Blake

Kifejezetten vizionárius művész volt William Blake, Füssli barátja, képzettségére nézve grafikus, aki korlátozott példányszámban számos sokszorosított könyvet adott ki. E könyvekben saját korára vonatkozó próféciákat tett közzé, és saját maga kitalálta alakokból egyéni mitológiát dolgozott ki. Stílusára és gondolatvilágára is nagy hatást gyakorolt az antikvitás mellett a középkori művészet, a középkori és újabbkori misztika, valamint különböző keleti tanítások.

Blake látomásai

Blake képzőművészeti oeuvre-jének nagy részét könyveinek illusztrációi teszik ki, amelyeknél a grafikai eljárásból adódóan is a vonal a forma-meghatározó, a színezést utólag, sokszor felesége segítségével végezte el. „A művészet és az élet aranyszabálya, hogy minél határozottabb, élesebb és szívósabb a befoglaló vonal, annál tökéletesebb a mű. És minél kevésbé erős és intenzív, annál nyilvánvalóbb a képzelet gyengesége”– írta. Élete vége felé tanítványai unszolására személyes látomásait is lerajzolta, amelyekkel kapcsolatban kiemelhetjük a vonalnak és a vonalrajznak egy másik fontos feladatát: az a mások számára nem érzékelhetőt vagy a láthatatlant teszi láthatóvá.

John Flaxman

Blake másik barátja, John Flaxman, szobrász volt. Kezdetben Wedgwoodnak dolgozott, és a viaszból kivitelezett vázaminták már érzékennyé tették finom vonalvezetését. Itáliai tartózkodása alatt, az 1790-es években több sokszorosított illusztrációt készített Homérosz és antik tragédiaköltők műveihez, valamintDante Isteniszínjátékához, amelyek szintén nagy hatást gyakoroltak a művészekre Európa-szerte.