Iványi Grünwald Béla (1867-1940): Magyar festő. A 80-as években München Hollósynál, majd Párizsban tanult. Alapító tagja volt a nagybányai művésztelepnek. Az 1900-as években a nagybányai „neosok” hatására stílusa megváltozott, majd a kecskeméti művésztelep vezetője lett.
Kiss Bálint (1802-1868): Magyar festő. Szentesen született, 1837-től Pesten élt. A pesti Műegylet alapító tagja volt, életképeket, történelmi festményeket festett. Az ötvenes évektől kezdve a Nemzeti Múzeum képtárának őreként dolgozott.
Körösfői-Kriesch Aladár (1863-1920): Magyar képzőművész, író. Született Kriesch Aladár, 1907-ben vette fel a Körösfői előnevet. A pesti Mintarajztanodában 1880-tól Székely Bertalan és 1882-től Lotz Károly volt a tanára. 1888-ben tanársegéd lett a Műegyetem rajzi tanszékén, 1889-ben Münchenben Liezen-Mayer Sándornál tanult, majd Velencében folytatta tanulmányait, 1891-ben római ösztöndíjas Nagy Sándorral együtt, akivel a későbbiekben rendszeresen együtt dolgozott.1901-ben Gödöllőn telepedett le, ahol 1903-ban szervezni kezdte a szövőiskolát, amely a Gödöllői művésztelep kiindulása volt. Később többen, így Nagy Sándor is ide költözött. Történelmi festőként indult, számos iparművészeti tervet, illusztrációt, valamint monumentális dekorációt készített.
Nagy Károly (768-814): Karoling uralkodó, a Karoling dinasztia alapítója. Kis Pippin frank király fia, Testvére, Karlmann halála után ő lesz a Frank Birodalom királya. Lerohanta és birodalmába olvasztotta a langobárd királyságot, majd felvette a Langobárdok királya címet. A pápai államnak új területeket adományozott. 800-ban császárrá koronázták. Eszméje a Renovatio Imperii, a Római Császárság felújítása. Keresztény alapokra helyezve császárságot hoz létre, aacheni udvarában a kor legkiválóbb tudósai, művészei dolgoztak.
Orlai Petrich (Petrics) Soma (1822-1880): Magyar festő. Pápán jogot tanult, majd Pesten és 1846-tól Bécsben kezdte meg festészeti tanulmányait. 1850-51-ben Münchenben Kaulbach, 1853-ben Bécsben Rahl műtermében dolgozott. A nemzeti témájú történeti festészet elkötelezett művelője volt, 1851-es II. Lajos király testének feltalálása című műve technikai hibái ellenére a szabadságharc utáni időszak első jelentős alkotása ebben a műfajban. A hatvanas években bekapcsolódott a Képzőművészeti Társulat munkájába, előadást tartott a festészet és a költészet rokonságáról.
Székely Bertalan (1835-1910): Magyar festő. A kolozsvári születésű művész az ötvenes években kisebb megszakításokkal Bécsben és Münchenben tanult. A hatvanas évek legelején Münchenből küldte haza két jelentős korai történelmi festményét, amelyek közadakozásból hamarosan a Nemzeti Múzeumba kerültek. A nemzeti témájú történelmi festészet megteremtése volt a célja, 1864-ben haza telepedett, ám tervei megvalósításának a hazai körülmények nem kedveztek. A hatvanas években portrékat, életképeket festett, valamint bekapcsolódott a Képzőművészeti Társulat munkájába is. Mestersége gyakorlati és elméleti oldalát is jól ismerő művészként 1871-ben a Mintarajziskola tanára lett. A nyolcvanas években a történelmi festészettel felhagyott, viszont számos köz- és egyházi épület kifestésében közreműködött. Kutató, egy-egy problémára koncentráló művész volt, aki nagy hatást gyakorolt a későbbi Gödöllői Művésztelep alapítóira.
Than Mór (1828-1899): Magyar festő. Jogi tanulmányok után Pesten Barabás Miklós műtermében tanult, 1851-től Bécsben beiratkozott az akadémiára, majd Karl Rahl tanítványa lett. Rövidebb párizsi és római tartózkodás után 1860-ban hazatért és Pesten telepedett le, ahol az ötvenes években festett történeti képeivel már sikereket ért el. A hatvanas évektől kezdve Lotz Károly mellett a hazai falképfestészet legtöbbet foglalkoztatott mestere, együtt dolgoztak a Vigadóban, a Nemzeti Múzeumban, a Markó utcai Gimnáziumban, a Bakács téri templomban, az Operában, a Bazilikában és a Keleti Pályaudvaron is. 1885-től pár évig külföldön élt.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)