Litográfia: Sokszorosító grafikai eljárás, kőnyomat, amelyet a 1798-ban a müncheni Alois Senefelder talált fel, és 1818-ban tett publikussá. Síknyomásos technika, amely lehetővé teszi, hogy a rajzoló könnyedén, közvetlenül a nyomófelületre készítse el rajzát.

Naturalizmus: A természetet aprólékosan és közvetlenül visszaadó (naturalista) ábrázolást követő irányzat, amelyet a 19. században pejoratív értelemben materializmusnak is neveztek, illetve a fényképezéssel hoztak összefüggésbe. Az elnevezés a natura (természet) szóból ered, és a természetnek vagy az emberi természetnek tudományos igényű tanulmányozását értette alatta, például Zola.

Populáris grafika: A 19. században körülbelül a 30-a évektől kezdve elsősorban Franciaországban, de máshol is, megsokasodó sokszorosított, „népszerű” grafikai termékek elnevezése, amelyek elsősorban a mindennapi életből vett jeleneteket ábrázoltak. Témáik párhuzamosan vagy kicsit később a festészetben is megjelentnek.

Salon des Indépendants [kiejtés: szalon dézendépandan ]: 1884 decemberében nyílt meg az első „függetlenek szalonja”, amelyet festők egy csoportja, a Független Művészek Társasága szervezett. A kiállításon részt vett Seurat, Redon, Signac, Cross és mások, vagyis az impresszionizmus utáni festészetet képviselő művészek. A tárlatot a következő századba is átnyúlóan évenként megrendezték, kiállított még többek között Van Gogh, Lautrec, a "vámos" Rousseau.

Salon des Réfusés [kiejtés: szalon dé réfüzé ]: A „visszautasítottak szalonja” Párizsban a Palais de l’Industrie-ben (Iparpalotában) 1863-ban megrendezett kiállítás volt, amelyet III. Napóleon császár rendeztetett meg a hivatalos Szalonból kiutasított művekből. A legnagyobb botrányt Manet: Reggeli a szabadban című festménye okozta, amelyet a császár szeméremsértőnek talált.