Daumier, Honoré (1808-1879):Francia művész, a 19. századi francia karikatúra legnagyobb és leginvenciózusabb mestere. Magánúton tanult rajzolni és sajátította el a litográfia -készítés technikáját. 1830-as forradalom alatt kezdett politikai témájú karikatúrákat készíteni, 1931-től aLa Caricature, majd a Le Charivari című lapok rajzolója lett. A politikai helyzettől függően rajzai hol direkt politikai vonatkozásúak, hol általánosabb, társadalmi témájúak voltak, s az utóbbiak közül kiemelkednek a városi társadalom egyes rétegeit bemutató lapjai. 1848-tól kezdve festett, és az ötvenes években egyes műveit a Szalonban is bemutatta. Festményeinek, szobrainak nagy részét azonban csak művészbarátai ismerték, a nagyközönség a nem sokkal halála előtt, 1877-ben megrendezett, nagyszabású önálló kiállításán ismerhette meg ezeket a műveket, amelyekkel Millet és Courbet mellett a francia realizmus harmadik jelentős képviselőjévé vált.

Frith, William Powell (1819-1909):Angol festő. A 30-as években a Királyi Akadémián tanult, a 40-es években elsősorban irodalmi és történeti témájú képeket állított ki az akadémia kiállításain. Az akadémiai oktatással elégedetlen Clique nevű csoportosulás tagja volt. Az 50-es években kezdte meg a modern élet jeleneteit (vasútállomás, tengerpart, lóverseny) nagy képeken megörökíteni. Önéletrajzát 1888-ban jelentette meg.

Géricault, Théodore (1791-1824):Francia festő, grafikus aki elsősorban saját kora eseményeit és embereit örökítette meg, s nem csupán a romantikus, hanem a realista festészet szempontjából is jelentős munkásságot fejtett ki rövid élete folyamán. Állatokat, elsősorban lovakat is gyakran festett, valamint egyedülállóak a korban a lelkibetegekről készített portréi, és anatómiai tanulmányai. Művészete hatással volt Delacroix-ra.

Manet, Édouard (1832-1883):Francia festő. Az ötvenes években Thomas Couture tanítványa volt. A spanyol festészet, elsősorban Velázquez hatására hatvanas években a Párizs külső kerületeiben élő embereket, énekeseket, bohémeket kezdte festeni, amelyek révén Courbet mellett a francia realista iskola másik újító alakjává vált. A Szalon zsűrije több művét is visszautasította, de ugyanakkor a másként gondolkodó festők csoportjának központi alakjává vált. A hetvenes évek legelején a későbbi impresszionista festők hatására a szabadban kezdett dolgozni, képei kivilágosodtak, ám az impresszionisták kiállításain nem vett részt. Fő témája élete végéig a modern város és benne az emberek sajátos életformája volt.

Menzel, Adolph von (1815-1905):Német grafikus, festő, a század második felében a naturalizmus legfontosabb képviselője. Mindennapi jeleneteket, különös hangulatú műteremképeket, az impresszionizmussal is kapcsolatba hozható tájképeket és interieuröket, valamint Nagy Frigyes életéből számos történelmi életképet festett.

Szinyei Merse Pál (1845-1920):Magyar festő. 1864-69 között a müncheni akadémián tanult, s kezdetben barátai, Hans Makart és Arnold Böcklin hatására allegorikus és mitológiai témájú képeket festett (az utóbbi témát később is többször elővette), majd a tájkép, illetve a szabadban való festés felé fordult, amire tanára, Piloty is bíztatta. 1869-ben Ruhaszárítás ésA hinta című képeivel, amelyek vázlatok maradtak, a korai impresszionista festészet eredményeitől függetlenül jutott el egy ahhoz hasonló festői felfogásig, valamint témaközhöz. Ez még inkább igaz a főművének számító, 1873-as Majális című festményére, amelyet kiállított a bécsi világkiállításon, és jóllehet díjat kapott, e képének (valamint későbbi műveinek) negatív visszhangja miatt visszavonult a festészettől. 1896-ban a MajálisMűcsarnok-beli sikere után kapcsolódott be ismét a művészeti életbe, számos elismerést kapott, 1905-ben a Mintarajziskola igazgatója lett.

Tissot, James (eredetileg: Jacques Joseph) (1836-1902):Francia származású festő, aki 1871-ben a francia-porosz háború és a kommun elől menekült el és telepedett le Angliában. Párizsban mint karikatúrista és fiatal dámák festője ért el sikereket, Whistler barátja volt. Londonban állandó témája a viktoriánus Anglia társasági élete volt, különösen a Themzét a rajta közlekedő hajókat kedvelte mint motívumot. Stílusa naturalista volt, s a fotószerűség miatt támadások is érték olyan kritikusok részéről, mint Oscar Wilde, Henry James és Ruskin.