komikus, ironikus esztétikai minőség. Eszközei a túlzás, a fantasztikum, a groteszk, formai eredménye lehet paródia, travesztia, grafikában a karikatúra.

Szinyeinek ez a képe témájában összevethető Manet 10 évvel korábban készült Reggeli a szabadbanjával, noha sem az, sem ez nem volt még „igazi” plein-air kép. A Majális átütő ereje egyszerűen a szokatlan üdeségében rejlik. A verőfény haragoszölddé erősíti a fű színét, melyen élénk színpöttyökként ütköznek ki a mezei virágok, és a vidám kiránduló társaság szabálytalan csoportja is friss, virágzó foltokhoz hasonlítható. Az alakok beállításában nincs semmi mesterkéltség, a borosüvegért nyúló alak gesztusa annyira természetes, hogy csaknem mulatságosnak találjuk. A kompozíciónak ugyanakkor vannak „titkos” fortélyai is: a festő úgy választotta meg a helyszínt, hogy egy egész domboldal táruljon elénk, hogy csaknem az egész képfelületet beborítsa a zöld. Ugyanakkor egy számunkra nem látható nagy fa árnyéka foglalja keretbe a társaságot, hogy belőle még élesebben világítsanak a tavaszi ruhák színei.

(1801-1846): grafikus. Sok divatképet, metszetet készített kül. újságoknak: Honderűnek, Életképeknek és a Pesti Divatlapnak. 1841-től saját rajziskolát nyitott. Kiadót nyitott. Szerb folyóiratot jelentetett meg. Gordonka művészként több hangversenyt is adott Pesten.