Gyűjtemények

Az Európán kívüli területek fokozatos felfedezésével, a hódításokkal és a harcokkal párhuzamosan egyházi, hercegi és uralkodói gyűjteményekben egyre nőtt azon tárgyak száma, amelyeket "exotica"-ként tartottak számon. A középkortól kezdve kimutatható a keleti kultúrák egyes elemeinek hatása a művészetekben, és a 18. századi angolkertekben a kínai, a mór, az iszlám vagy a török építészeti stílusokat egyaránt utánozták. A 18. század végén Napóleon egyiptomi hódítása összekapcsolódott az itteni kultúra teljes körű tudományos feldolgozásával, amelyet több kötetben tettek közzé. Az Egyiptomból elszállított műkincseket Párizsban a Louvre-ban, a Napóleon Múzeumban mutatták be. Mindez az egyiptomi motívumok széleskörű alkalmazásához vezetett, így például Napóleon építészeinek, az empire stílus megteremtőinek, Percier-nek és Fontaine-nek egy bútortervezetén is.

Napóleon

Napóleont művészek is elkísérték egyiptomi expedíciójára, akik számos képen örökítették meg a tájat, az embereket és az építészeti emlékeket, mint Vivant Denon, művész és régiségkutató, aki Napóleon európai hódításai során is közreműködött az elrabolt műtárgyak kiválogatásában, és a Louvre-ban dolgozott.

Utazó művészek

Számtalan utazó-művész örökítette meg a század folyamán ugyanezeket a motívumokat, a valóság tárgyilagos vagy, éppen ellenkezőleg, idealizáló visszaadására törekedve.

Vallási szinkretizmus

A különböző útleírások, az adott kultúra minden aspektusáról értekező személyes beszámolók és tudományos igényű munkák révén az ott elő emberek eltérő szokásainak, világnézetének és vallásának egyes elemei részévé váltak az európaiak gondolkodásának. A világról és a történelemről alkotott kép ezzel jelentősen bővült, mint mutatja ezt Paul Chenavard, francia festőnek a párizsi Pantheonba 1848 körül tervezett monumentális képe, A történelem filozófiája, amelynek a közepén a művész a világ vallásainak összehangolására törekedve ábrázolta a keresztény jelképek, a kehely és az ostya mellett az egyiptomi szfinxet, az indiai tehenet, a kaldeus griffet és más motívumokat.

Világkiállítások

A keleti kultúrák nagy bemutatói 1851-től kezdve a világkiállítások voltak, amelyeket kezdetben Londonban (1851, 1862) és Párizsban (1855, 1867, 1878, 1889, 1900) rendeztek meg, és amelyek keretében a két nagy gyarmatbirodalom népeinek művészetét és életformáját teljes körűen mutatták be. A látogatók és a művészek fáradságos utazások nélkül tudták alaposabban megismerni és tanulmányozni nem csupán a tárgykultúrát, hanem magukat az embereket is, akiket az egyes helyszínekre szállítottak és kiállítási tárgyként mutattak be. Utólag szemlélve, ez a kolonializmus egyik legmegalázóbb formája volt.