Delacroix, Eugene (1798-1863): A francia romantikus festészet legjelentősebb képviselője. A klasszicista iskolázottságú Guérin tanítványa volt, de már tanulmányai alatt a szín érdekelte, Rubens és Veronese műveit másolta. A húszas években az angol tájképfestészet, később a keleti színvilág (marokkói és algériai utazás, 1831), majd tudományos publikációk hatására tanulmányozta a színek törvényszerűségeit és felbontását. Műveinek témáját az irodalomból, a történelemből, valamint aktuális társadalmi, politikai eseményekből vette; politikailag elkötelezett, liberális gondolkodású, művelt és a zene iránt is fogékony festő volt. A negyvenes évektől kezdve számos falfestményt készített középületek és templomok számára. 1822-től vezetett naplója saját életére, művészetszemléletére és korára vonatkozó adatokban bővelkedő értékes forrás.

Eisenhut Ferenc (1857-1903): Magyar festő. A müncheni akadémián Benczúr Gyula növendéke volt, majd Keletre utazott. A magyar orientalista festészet egyik képviselője.

Fromentin, Eugene (1820-1876): Francia festő, író. Jogi tanulmányok után határozta el, hogy festő lesz, és 1844-ben egy, a Szalonban látott orientalista kép hatására kezdett maga is vonzódni a Kelethez. A negyvenes és ötvenes években többször utazott Észak-Afrikába, és 1847-től kezdve rendszeresen állított ki orientalizáló festményeket. Utazási élményeit két könyvben is közzé tette, valamint az 1870-es években Hollandiában és Belgiumban tett múzeumlátogatásai alapján írta meg több kiadás megért Les maîtres d’autrefois (Régi mesterek) című művét a holland és a flamand festészetről. 1855-től haláláig szoros kapcsolatban állt Gustave Moreau-val, akivel közös műteremben dolgozott.

Gauguin, Paul (1848-1903): Francia festő, szobrász, a posztimpresszionizmus szimbolikus, szintetizáló irányzatának legfontosabb alakja. Tőzsdeügynökként 1874-ben kezdett festeni, részt vett több impresszionista kiállításon. 1888 és 1891 között Pont Avenben dolgozta ki művésztársaival a szintetizmusnak vagy cloisonnismusnak nevezett stílust. Vonzották a primitív kultúrák, kedvelte az egzotikus tájakat, így művészete a primitivizmus és egzotizmus szempontjából is fontos. Sokat utazott (1887: Martinique; 1891-1893: Tahiti), élete vége felé a francia gyarmatokon telepedett le (1895-1901: Tahiti; 1901-1903: Marquesas szigetek).

Ingres [kiejtés: Engr], Jean-Auguste-Dominique (1780-1867): Francia festő. David tanítványa volt, korai munkái a neoklasszicista stílus görög irányultságú változatát képviselik. Napóleon számára is dolgozott, 1806-tól 1824-ig Itáliában élt, 1834-41 között a római Francia Akadémia igazgatója, 1850-túl a párizsi Szépművészeti Iskola igazgatója volt. Haláláig vonalas klasszicista stílusban festette műveit.

Regnault, Henri Alexandre Georges (1843-1871): Francia festő. Rövid élete alatt Spanyolországban és Marokkóban dolgozott, s témáit is e vidékek alakjai, szokásai inspirálták.