Fenséges tájképek

Itáliai utazása alatt Kozina Sándor tájrajzokat, Barabás pedig akvarell vedutákat és tájképeket készített azokról a városokról és vidékekről, ahol megfordult. Az utóbbi életművén belül, és a század el ső felének tájképfestészete szempontjából is kiemelkedőek az itáliai akvarellek, amelyek technikáját Barabás egy skót festőtől tanulta meg. A capri-szigeti kék barlang, a Vezúv is megtalálható motívumai között, ezek feldolgozásakor azonban nem jutott el a természeti látvány olyan romantikus felfokozásáig, mint az angol vagy a német romantikus tájfestők. A katonai térképészként dolgozó rajzoló, Petrich András tájképein szintén hasonló felfogással találkozunk. A Táj zergékkel címűképén, amely az osztrák és a nyugat-európai tájképfestők által gyakran felkeresett vidéket, Salzburg környékét ábrázolja, a fenséges tájkép minden kelléke megtalálható: a magas, sziklás hegycsúcsok, a vízesés, a gleccserszerű hómező, és a természet monumentalitásához képest eltörpülő ember és állatok. Az e képhez hasonló, általában utazásokkal összefüggésben, esetleg illusztrációk vagy sokszorosított kiadványokban történő publikálás céljából készített tájrajzokra a természet egyes elemeinek, a táj felszínének a hűséges visszaadása a jellemző, s emiatt e típus elnevezése: topografikus tájkép.

Romantikus tájképek

A tájképi motívumok romantikus átírására Kisfaludy Károly festészetében találhatunk példát, aki író és szerkesztő is volt, és a húszas években több olajképet festett a természet nyugalmas és „vészes” oldalát egyaránt bemutatva. A Kikötő holdfényben címűfestménye az előző csoportba, kompozícióját tekintve a 17. századig visszavezethető idealizáló tájkép műfajához tartozik. Az elő-, a közép és a háttér világos elkülönítése, az egyes természeti elemeknek a képtérben történő kiegyensúlyozott elhelyezése jellemzi. A Holdnak és a parton gyújtott tűznek a fénye, a felhős ég, a vízfelszín, a kikötőben tartózkodó emberek és a hajók együttese a természet és az ember ideális viszonyát hívatott megjeleníteni. Tájképeinek előképei a bécsi akadémián, ahol Kisfaludy tanult, és annak képtárában megtalálhatók voltak, és a költő-festő tulajdonképpen ezek kicsit átalakított másolatait, variációit készítette el.