Tananyag választó:
Tájképfestészet a század első felében
Markó Károly
Markó Károly
Az ideális tájkép magyar származású, nemzetközileg is elismert művelője volt Markó Károly. Petrich-hez hasonlóan kezdetben mérnökként dolgozott, és a húszas években legelején topografikus tájképeket festett, 1821-ben az aggteleki c
seppkőbarlang egyes részeit sorozatban örökítette meg. Bécsi tanulmányai alatt fordult az ideális tájképfestészet felé, amely mellett az eszményi tájképi motívumokban bővelkedő Olaszországba történt áttelepedése után is, élete végéig kitartott. Klasszikus tájképi kompozícióiba mitológiai, bibliai vagy életképi vonatkozású alakokat helyezett el, ami az egyik elfogadott módja volt annak, hogy az alacsonyabb rangú tájképet a figurális festészet magasabb régióiba emeljék. Képeit rendszeresen bemutatta Magyarországon is, ahol külföldön nevet szerzett hazánkfiaként hosszabb ideig büszkén hivatkoztak rá. A realizmus és a plein air törekvések megjelenéséig idealizáló festészete az itthon dolgozó művészekre is hatással volt, akik közül többen meglátogatták Olaszországban. A Szent Hajdan gyöngyeibőlcímű festményét 1833-ban Pyrker János László egri érsek eredetileg német nyelven írott, azonos című verse egyik jelenetének illusztrációjaként festette a költő-mecénás szerző felkérésére. A nazarénus tájképek örökségét is folytató képen Krisztus látható földi vándorútja közben egy antik romokkal teli, ideális tájban.